Zseniális írás, Katalin kitett magáért!
Bizony, tombol, miként a koronavírus. Szerte Európában. A koronavírust, remélem, megállíthatjuk, ám úgy tűnik, a demokráciát nem állíthatja meg senki és semmi. Itt van például a nagyon, de nagyon demokratikus Németország, amelynek az utóbbi években megmutatkozott demokratikus berendezkedéséből Rab Irén, lapunk történész szerzője és a sajnos már néhai Udo Ulfkotte cikkeiből és könyveiből képezhettük ki magunkat.
A napokban pedig egy igazán demokratikus német eljárásról olvashattunk. A hír Marosvásárhelyről érkezett, s arról szólt, hogy embertelen körülményekre és átverésre panaszkodnak azok a romániai mezőgazdasági idénymunkások, akik nemrég tértek vissza Németországba, méghozzá szervezetten, nem ám csak úgy, titokban átosonva a részben lezárt magyar, osztrák és német határon.
Ugyanis koronavírus ide vagy oda, a németeknél az „alantas” munkákra továbbra sincs jelentkező. Így aztán újból kénytelenek voltak „importálni” embereket a fejletlen Közép-Európából, hogy elvégezzék – helyettük – a spárgaszedést. Mily érdekes, még erre az egyszerű munkára sem alkalmazhatók az állítólag a munkaerőhiányt megoldani hivatott és tárt karokkal fogadott migránsok, akik, úgy mondják, a jobb élet reményében érkeztek Európába. Ők – ezek szerint – még a jobb életért sem vállalják a legegyszerűbb munkákat sem, így aztán maradnak a közép- és kelet-európai páriák.
Nem igazán lepett meg a hír.
Talán már írtam róla, de most felidézem, pár esztendeje, amikor bajorországi barátaink meghívására Németországban jártunk, vendéglátóink hosszan mutogatták azokat az eper- és spárgaföldeket, amelyeket mindenki szabadon „látogathatott”, mert fillérekért – tényleg elképesztően olcsón, néhány helyen pedig ingyen is – annyi epret és spárgát szedhetett magának, amennyit csak akart. Mi is szedtünk. Mert már akkor sem akadt német, aki ezzel foglalkozott volna.
No de vissza a román spárgaszedőkhöz! Ami az embertelen körülményeket illeti, az azt jelent, hogy naponta tizenkét órát kell dolgozniuk, egy kiló spárga leszedéséért hatvanöt eurócentet kapnak. A farmot nem hagyhatják el, mert karanténban vannak. (Meg ne fertőzzék az ilyen munkától irtózó német polgárokat.) A munkáltatójuk elvette a személyi igazolványukat, és idézem a hírből: „Az igazolványt addig nem kapják vissza, ameddig az eddigi ellátásukért – nyilván ez a spárgaszedés idejére vonatkozik – megkövetelt 300 eurót ki nem fizetik.” Mindezt – legalábbis a cikk szerint – szerződés nélkül végzik. Ez ám az igazi demokrácia!
Felsejlik előttem a jövő. Még akkor is, ha véleményem miatt a rendkívül szabadelvű, magukat szerte a kontinensen s természetesen itthon is roppant európainak és demokratikusnak tartó véleménydiktátorok megrónak érte. Ez a jövő pedig úgy néz ki, hogy a nehéz, piszokkal, hajlongással járó, főképp fizikai munkákat – még ha diplomával rendelkeznek is az ezekre vállalkozók – majd elvégzik a jövevények Kelet- és Közép-Európából. Szigorúan a demokrácia nevében. A németek meg, gondolom, mostanság ha nagyon vágynak spárgára meg eperre, megveszik Spanyolországból. Erre kellettünk mi, hajdan volt szocialista országok polgárai. Akik spárga- és eperföldeken, szállodák, éttermek konyháiban dolgozhatnak, szakácskodhatnak, takaríthatnak, pincérkedhetnek, és így tovább, itthon meg összeszerelő-üzemekben kezelhetik a robotokat, mert a gazdagabb Európának már ez a munka is alantasnak számít.
És ezek a „keleti” vendégmunkások és államaik persze naponta alázhatók és gyalázhatók, miként arról részletesen abban a lapban is olvashattunk, amely a román spárgaszedő munkások sorsáról írt. Azt tudhattuk meg az unióról szóló cikkből, hogy az európai baloldal, valamint a liberálisok és zöldek – Věra Jourová európai értékekért felelős biztos (csak egyszer mondaná el hitelt érdemlően valaki, mik ezek az értékek!) jelentésére fittyet hányva – továbbra is napirendre akarják venni a magyar ügyet. Jourová ugyanis úgy zárta vizsgálatát, hogy nincs gond a magyar – a koronavírussal kapcsolatos – parlamenti intézkedésekkel.
Hogy ezen túl mi lenne az újabb vizsgálat tárgya, mi az a magyar ügy, azt egyelőre legfeljebb Dobrev Klára és a többi honi hazaáruló hazug felszólalásaiból sejthetjük csupán. Viszont nekem is van egy sejtésem, bárki bármit gondoljon is erről. Magyarországot valakik el akarják foglalni, rabszolgává tenni. Ennyi. Ilyen egyszerű. S akkor minden érthető.
Még a romániai spárgaszedők sorsa is. Európában tehát a helyzet Keleten és Nyugaton továbbra is változatlan.
Kondor Katalin
(A szerző újságíró)
www.magyarhirlap.hu
Bizony, tombol, miként a koronavírus. Szerte Európában. A koronavírust, remélem, megállíthatjuk, ám úgy tűnik, a demokráciát nem állíthatja meg senki és semmi. Itt van például a nagyon, de nagyon demokratikus Németország, amelynek az utóbbi években megmutatkozott demokratikus berendezkedéséből Rab Irén, lapunk történész szerzője és a sajnos már néhai Udo Ulfkotte cikkeiből és könyveiből képezhettük ki magunkat.
A napokban pedig egy igazán demokratikus német eljárásról olvashattunk. A hír Marosvásárhelyről érkezett, s arról szólt, hogy embertelen körülményekre és átverésre panaszkodnak azok a romániai mezőgazdasági idénymunkások, akik nemrég tértek vissza Németországba, méghozzá szervezetten, nem ám csak úgy, titokban átosonva a részben lezárt magyar, osztrák és német határon.
Ugyanis koronavírus ide vagy oda, a németeknél az „alantas” munkákra továbbra sincs jelentkező. Így aztán újból kénytelenek voltak „importálni” embereket a fejletlen Közép-Európából, hogy elvégezzék – helyettük – a spárgaszedést. Mily érdekes, még erre az egyszerű munkára sem alkalmazhatók az állítólag a munkaerőhiányt megoldani hivatott és tárt karokkal fogadott migránsok, akik, úgy mondják, a jobb élet reményében érkeztek Európába. Ők – ezek szerint – még a jobb életért sem vállalják a legegyszerűbb munkákat sem, így aztán maradnak a közép- és kelet-európai páriák.
Nem igazán lepett meg a hír.
Talán már írtam róla, de most felidézem, pár esztendeje, amikor bajorországi barátaink meghívására Németországban jártunk, vendéglátóink hosszan mutogatták azokat az eper- és spárgaföldeket, amelyeket mindenki szabadon „látogathatott”, mert fillérekért – tényleg elképesztően olcsón, néhány helyen pedig ingyen is – annyi epret és spárgát szedhetett magának, amennyit csak akart. Mi is szedtünk. Mert már akkor sem akadt német, aki ezzel foglalkozott volna.
No de vissza a román spárgaszedőkhöz! Ami az embertelen körülményeket illeti, az azt jelent, hogy naponta tizenkét órát kell dolgozniuk, egy kiló spárga leszedéséért hatvanöt eurócentet kapnak. A farmot nem hagyhatják el, mert karanténban vannak. (Meg ne fertőzzék az ilyen munkától irtózó német polgárokat.) A munkáltatójuk elvette a személyi igazolványukat, és idézem a hírből: „Az igazolványt addig nem kapják vissza, ameddig az eddigi ellátásukért – nyilván ez a spárgaszedés idejére vonatkozik – megkövetelt 300 eurót ki nem fizetik.” Mindezt – legalábbis a cikk szerint – szerződés nélkül végzik. Ez ám az igazi demokrácia!
Felsejlik előttem a jövő. Még akkor is, ha véleményem miatt a rendkívül szabadelvű, magukat szerte a kontinensen s természetesen itthon is roppant európainak és demokratikusnak tartó véleménydiktátorok megrónak érte. Ez a jövő pedig úgy néz ki, hogy a nehéz, piszokkal, hajlongással járó, főképp fizikai munkákat – még ha diplomával rendelkeznek is az ezekre vállalkozók – majd elvégzik a jövevények Kelet- és Közép-Európából. Szigorúan a demokrácia nevében. A németek meg, gondolom, mostanság ha nagyon vágynak spárgára meg eperre, megveszik Spanyolországból. Erre kellettünk mi, hajdan volt szocialista országok polgárai. Akik spárga- és eperföldeken, szállodák, éttermek konyháiban dolgozhatnak, szakácskodhatnak, takaríthatnak, pincérkedhetnek, és így tovább, itthon meg összeszerelő-üzemekben kezelhetik a robotokat, mert a gazdagabb Európának már ez a munka is alantasnak számít.
És ezek a „keleti” vendégmunkások és államaik persze naponta alázhatók és gyalázhatók, miként arról részletesen abban a lapban is olvashattunk, amely a román spárgaszedő munkások sorsáról írt. Azt tudhattuk meg az unióról szóló cikkből, hogy az európai baloldal, valamint a liberálisok és zöldek – Věra Jourová európai értékekért felelős biztos (csak egyszer mondaná el hitelt érdemlően valaki, mik ezek az értékek!) jelentésére fittyet hányva – továbbra is napirendre akarják venni a magyar ügyet. Jourová ugyanis úgy zárta vizsgálatát, hogy nincs gond a magyar – a koronavírussal kapcsolatos – parlamenti intézkedésekkel.
Hogy ezen túl mi lenne az újabb vizsgálat tárgya, mi az a magyar ügy, azt egyelőre legfeljebb Dobrev Klára és a többi honi hazaáruló hazug felszólalásaiból sejthetjük csupán. Viszont nekem is van egy sejtésem, bárki bármit gondoljon is erről. Magyarországot valakik el akarják foglalni, rabszolgává tenni. Ennyi. Ilyen egyszerű. S akkor minden érthető.
Még a romániai spárgaszedők sorsa is. Európában tehát a helyzet Keleten és Nyugaton továbbra is változatlan.
Kondor Katalin
(A szerző újságíró)
www.magyarhirlap.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése