A tanult orvosnő dermesztő véleménye...
Olvassák el, érdekes:
„Nagyon sok kérdést kaptam tőletek arról, hogy pontosan mit is csinálok önkéntes orvosként, hogyan zajlanak a munkanapjaim amióta beálltam segíteni a járvány elleni védekezés frontvonalába. Erről írnék most egy kicsit, és mindenekelőtt hadd köszönjem meg nektek azt a rengeteg támogatást és kedves üzenetet, amit az elmúlt hetekben küldtetek nekem!
Szóval az elmúlt hetekben egy budapesti kórház sürgősségi osztályán önkénteskedtem, heti pár alkalommal, mivel azért a parlamenti munkámra is kell időt szakítani. A sürgősségi osztály olyasmi, mint a kórház pályaudvara: ide érkeznek az azonnali figyelmet igénylő betegek, általában mentővel vagy a háziorvos beutalójával, és az első vizsgálatokat és ellátást követően innen küldjük őket tovább oda, ahol meg fognak gyógyulni. Ez lehet egy másik kórházi osztály, a területi szakrendelés, a nagyon súlyos állapotú betegek esetében pedig az intenzív osztály.
A koronavírus-járvány miatt a mi sürgősségi osztályunkat kettéválasztották: az egyikben a koronavírusos, a másikban a »hagyományos« betegek vannak, azok, akik mellkasi fájdalommal, szélütéssel, vagy más súlyos tünetekkel érkeznek hozzánk. Szerencsére sikerült teljesen elkülöníteni a két részleget, már az osztályra érkezés előtt átmegy mindenki egy előszűrő ponton, ahol képzett szakemberek lázat mérnek, kikérdezik őket a panaszaikról, és akiknél felmerül a koronavírus-fertőzés gyanúja, az egy teljesen külön bejáraton közelíti meg a speciális osztályt, nem is érintkeznek a többi beteggel. Az osztályon dolgozók, a csodálatos osztályvezető főorvosunk vezényletével elképesztően figyel a biztonságra, szerencsére nálunk mindenki részére gondoskodnak a megfelelő védőfelszerelésről, és szerencsére eddig az osztályon nem is fertőződött meg egy dolgozó sem. Reméljük, hogy így is marad!
Ugyan még mindig keveset tudunk arról, hogy hosszú távon milyen lesz a járvány lefolyása, de szerencsére jelenleg – legalábbis nálunk – nagyon magas színvonalon el tudjuk látni a betegeket. Ez szerintem nagyban köszönhető a kijárási korlátozások betartásának, és annak a fegyelemnek, amit nap mint nap tapasztalok: mindenki lelkiismeretesen hordja a maszkot, a családtagok is megértették azt, hogy most sajnos nem lehetnek szeretteik mellett, senki sem panaszkodik a szigorú szabályok miatt. Szóval mindenkinek csak annyit tudok mondani, hogy a magyar egészségügyi szakemberek elképesztően hősiesen dolgoznak, és megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy a legjobb kezekben legyen az, aki kórházba kerül!
Én orvosként dolgozom a társaim mellett – mivel nem vagyok szakvizsgázott orvos, természetesen felügyelet alatt, és ez így van jól. Azaz: csinálok mindent, amit egy sügősségis orvos, betegeket látok el, vizsgálatokat kérek, de természetesen mindenről konzultálok a felettesemmel. Nagyon örülök, hogy ki tudom venni a részem a járvány elleni védekezésből, és végtelenül büszke vagyok arra, hogy egy ennyire jó csapat részévé válhattam. Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!”
Olvassák el, érdekes:
„Nagyon sok kérdést kaptam tőletek arról, hogy pontosan mit is csinálok önkéntes orvosként, hogyan zajlanak a munkanapjaim amióta beálltam segíteni a járvány elleni védekezés frontvonalába. Erről írnék most egy kicsit, és mindenekelőtt hadd köszönjem meg nektek azt a rengeteg támogatást és kedves üzenetet, amit az elmúlt hetekben küldtetek nekem!
Szóval az elmúlt hetekben egy budapesti kórház sürgősségi osztályán önkénteskedtem, heti pár alkalommal, mivel azért a parlamenti munkámra is kell időt szakítani. A sürgősségi osztály olyasmi, mint a kórház pályaudvara: ide érkeznek az azonnali figyelmet igénylő betegek, általában mentővel vagy a háziorvos beutalójával, és az első vizsgálatokat és ellátást követően innen küldjük őket tovább oda, ahol meg fognak gyógyulni. Ez lehet egy másik kórházi osztály, a területi szakrendelés, a nagyon súlyos állapotú betegek esetében pedig az intenzív osztály.
A koronavírus-járvány miatt a mi sürgősségi osztályunkat kettéválasztották: az egyikben a koronavírusos, a másikban a »hagyományos« betegek vannak, azok, akik mellkasi fájdalommal, szélütéssel, vagy más súlyos tünetekkel érkeznek hozzánk. Szerencsére sikerült teljesen elkülöníteni a két részleget, már az osztályra érkezés előtt átmegy mindenki egy előszűrő ponton, ahol képzett szakemberek lázat mérnek, kikérdezik őket a panaszaikról, és akiknél felmerül a koronavírus-fertőzés gyanúja, az egy teljesen külön bejáraton közelíti meg a speciális osztályt, nem is érintkeznek a többi beteggel. Az osztályon dolgozók, a csodálatos osztályvezető főorvosunk vezényletével elképesztően figyel a biztonságra, szerencsére nálunk mindenki részére gondoskodnak a megfelelő védőfelszerelésről, és szerencsére eddig az osztályon nem is fertőződött meg egy dolgozó sem. Reméljük, hogy így is marad!
Ugyan még mindig keveset tudunk arról, hogy hosszú távon milyen lesz a járvány lefolyása, de szerencsére jelenleg – legalábbis nálunk – nagyon magas színvonalon el tudjuk látni a betegeket. Ez szerintem nagyban köszönhető a kijárási korlátozások betartásának, és annak a fegyelemnek, amit nap mint nap tapasztalok: mindenki lelkiismeretesen hordja a maszkot, a családtagok is megértették azt, hogy most sajnos nem lehetnek szeretteik mellett, senki sem panaszkodik a szigorú szabályok miatt. Szóval mindenkinek csak annyit tudok mondani, hogy a magyar egészségügyi szakemberek elképesztően hősiesen dolgoznak, és megtesznek minden tőlük telhetőt azért, hogy a legjobb kezekben legyen az, aki kórházba kerül!
Én orvosként dolgozom a társaim mellett – mivel nem vagyok szakvizsgázott orvos, természetesen felügyelet alatt, és ez így van jól. Azaz: csinálok mindent, amit egy sügősségis orvos, betegeket látok el, vizsgálatokat kérek, de természetesen mindenről konzultálok a felettesemmel. Nagyon örülök, hogy ki tudom venni a részem a járvány elleni védekezésből, és végtelenül büszke vagyok arra, hogy egy ennyire jó csapat részévé válhattam. Vigyázzatok magatokra, vigyázzunk egymásra!”
Az eredeti, teljes írást itt
olvashatja el.
Na ugye.
VálaszTörlés