A balliberális
értelmiség hatalmas döbbenete.
Boldogabb országokban az ellenzék azért ostorozza a kormányt, amit az tesz, vagy éppen elmulaszt tenni. Nálunk nem így van.
A honi balliberális értelmiség ugyanis egy sajátos kormánykritikai módszert, mondhatni politikai hungarikumot fejlesztett ki és művel immár harminc éve. A lényeg: nem azért bírálják a kormányt, amit az tesz, hanem amit ők, a balliberális értelmiség föltételeznek róla. Jobboldali kormányok esetén a föltételezés egyetlen szóban összefoglalható: diktatúra. A módszer sajátossága, hogy inverze is van, amelyet baloldali kormányok idején alkalmaznak, ilyenkor az összefoglaló kifejezés a demokrácia.
A módszert 1990 tavaszán fejlesztették ki, szinte napok alatt, azt követően, hogy a választásokat a balliberális értelmiség hatalmas döbbenetére a jobboldal nyerte. Ettől kezdve a balliberális értelmiség folyamatosan azzal vádolta a kormányt itthon és külföldön, hogy ilyen és olyan szándékai vannak (röviden: diktatúrát akar). Nem voltak, de ennek sem akkor nem volt jelentősége, sem azóta nincs. Az Antall-kormánynak az egész hivatali ideje alatt ilyen vádak ellen kellett védekeznie, Borossról pedig biztosan „tudták”, hogy a vesztét érezvén nem fogja engedni a választásokat, helyette diktatúrát vezet be. Ismerősen hangzik? Nem véletlen.
A Horn-kormány alatt a módszer inverze lépett életbe, a kormány mellett a neki tulajdonított szándékok alapján érveltek, függetlenül attól, amit tett. Az első Orbán-kormány idején Torgyánnak lehetett remekül diktatórikus szándékokat tulajdonítani. Medgyessy tökéletes alany volt az inverz megközelítés alkalmazására (ha hibázott is, de jót akart), Gyurcsány is megkapta a bizalmat, Bajnairól pedig egyenesen a haza megmentésének szándékát lehetett föltételezni és világgá kürtölni.
Azóta megint diktatúrázás megy. Természetesen nem azért, ami van, hanem amit a kormánykritikus értelmiség föltételez.
Valamit azonban nagyon világosan látnunk kell. Ez a föltételezés valójában szándék. Azt szeretnék, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósuljon, hogy újságírókat zárjanak börtönbe, hogy felfüggesszék a parlamentet, időkorlát nélkül elhalasszák a választásokat, betiltsák az újságokat – hogy végre egyszer igazuk legyen. Akár azon az áron is, hogy tönkremegy bele Magyarország.
Bencsik Gábor - www.demokrata.hu
Boldogabb országokban az ellenzék azért ostorozza a kormányt, amit az tesz, vagy éppen elmulaszt tenni. Nálunk nem így van.
A honi balliberális értelmiség ugyanis egy sajátos kormánykritikai módszert, mondhatni politikai hungarikumot fejlesztett ki és művel immár harminc éve. A lényeg: nem azért bírálják a kormányt, amit az tesz, hanem amit ők, a balliberális értelmiség föltételeznek róla. Jobboldali kormányok esetén a föltételezés egyetlen szóban összefoglalható: diktatúra. A módszer sajátossága, hogy inverze is van, amelyet baloldali kormányok idején alkalmaznak, ilyenkor az összefoglaló kifejezés a demokrácia.
A módszert 1990 tavaszán fejlesztették ki, szinte napok alatt, azt követően, hogy a választásokat a balliberális értelmiség hatalmas döbbenetére a jobboldal nyerte. Ettől kezdve a balliberális értelmiség folyamatosan azzal vádolta a kormányt itthon és külföldön, hogy ilyen és olyan szándékai vannak (röviden: diktatúrát akar). Nem voltak, de ennek sem akkor nem volt jelentősége, sem azóta nincs. Az Antall-kormánynak az egész hivatali ideje alatt ilyen vádak ellen kellett védekeznie, Borossról pedig biztosan „tudták”, hogy a vesztét érezvén nem fogja engedni a választásokat, helyette diktatúrát vezet be. Ismerősen hangzik? Nem véletlen.
A Horn-kormány alatt a módszer inverze lépett életbe, a kormány mellett a neki tulajdonított szándékok alapján érveltek, függetlenül attól, amit tett. Az első Orbán-kormány idején Torgyánnak lehetett remekül diktatórikus szándékokat tulajdonítani. Medgyessy tökéletes alany volt az inverz megközelítés alkalmazására (ha hibázott is, de jót akart), Gyurcsány is megkapta a bizalmat, Bajnairól pedig egyenesen a haza megmentésének szándékát lehetett föltételezni és világgá kürtölni.
Azóta megint diktatúrázás megy. Természetesen nem azért, ami van, hanem amit a kormánykritikus értelmiség föltételez.
Valamit azonban nagyon világosan látnunk kell. Ez a föltételezés valójában szándék. Azt szeretnék, hogy a legrosszabb forgatókönyv megvalósuljon, hogy újságírókat zárjanak börtönbe, hogy felfüggesszék a parlamentet, időkorlát nélkül elhalasszák a választásokat, betiltsák az újságokat – hogy végre egyszer igazuk legyen. Akár azon az áron is, hogy tönkremegy bele Magyarország.
Bencsik Gábor - www.demokrata.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése