Újabb elképesztő történetre bukkant a Ripost a Fővárosi Önkormányzat
fenntartásában lévő Pesti úti idősotthon ügyében. Egy 73 éves elhunyt
özvegye szerint az ellátatlanság vezetett férje halálához, és mint
mondta, már a járvány előtt is elképesztő állapotok voltak az otthonban.
Több elhunyt hozzátartozója is azt állította a portálnak: november óta
romlott jelentősen a helyzet a Pesti úton, és hónapokig nem tudtak
orvossal beszélni az idősotthonban.
„Az az otthon egy halálgyár” – mondja megtörten a portálnak J. K. Katrin, aki a napokban temette el férjét. Az otthonban azt mondták neki, férje lázas volt és köhögött, azért került kórházba, de a kórházban az orvos egészen mást mondott az özvegynek.
„A férjem nem volt lázas! Csináltak neki mellkas- és tüdőröntgent, de
ott minden rendben volt. Viszont nagyon ki volt száradva, a veséi
leálltak, nagyon rossz állapotban került be” – számol be az özvegy. Amíg
tehette, otthon ápolta gerincbeteg férjét, azért döntött a család az
otthon mellett, hogy folyamatos orvosi ellenőrzést és felügyeletet,
gondos ápolást kapjon, felesége már nem bírta emelni.
„Amikor kiderült, hogy rühes lett, majd elájultam! Naponta mentem kezelni a sebeket, pelenkáztam, etettem. Ha később tudtam menni, akkor se csinálta meg senki, és nem is segítettek. Sokszor a saját vizeletében találtam rá! Orvossal nem tudtam beszélni. Nem árulták el, milyen gyógyszereket adnak neki, de amikor elkezdett zavartan viselkedni, állandóan aludt, kiderítettem: nyugtatózták úgy, hogy sosem volt pszichés problémája! Kértem, hogy azonnal hagyják abba, erre a pszichiáterre hivatkoztak” – mondja az asszony.
Ezért az „ellátásért” havonta több mint 100 ezer forintot fizetett a család. Már azon gondolkodtak, hogy elhozzák onnan Józsefet, amikor látogatási tilalom lépett életbe.
„Amikor ezt meghallottam, tudtam, hogy ez a férjem halálát jelenti, mert se etetni, se pelenkázni nem fogja senki az otthonban” – teszi hozzá szomorúan az özvegy, aki szerint nem csoda, hogy a koronavírus-járvány ilyen gyilkos volt az intézményben, ahol láthatólag alig törődtek a beteg, idős emberekkel.
www.magyarnemzet.hu
„Az az otthon egy halálgyár” – mondja megtörten a portálnak J. K. Katrin, aki a napokban temette el férjét. Az otthonban azt mondták neki, férje lázas volt és köhögött, azért került kórházba, de a kórházban az orvos egészen mást mondott az özvegynek.
„Amikor kiderült, hogy rühes lett, majd elájultam! Naponta mentem kezelni a sebeket, pelenkáztam, etettem. Ha később tudtam menni, akkor se csinálta meg senki, és nem is segítettek. Sokszor a saját vizeletében találtam rá! Orvossal nem tudtam beszélni. Nem árulták el, milyen gyógyszereket adnak neki, de amikor elkezdett zavartan viselkedni, állandóan aludt, kiderítettem: nyugtatózták úgy, hogy sosem volt pszichés problémája! Kértem, hogy azonnal hagyják abba, erre a pszichiáterre hivatkoztak” – mondja az asszony.
Ezért az „ellátásért” havonta több mint 100 ezer forintot fizetett a család. Már azon gondolkodtak, hogy elhozzák onnan Józsefet, amikor látogatási tilalom lépett életbe.
„Amikor ezt meghallottam, tudtam, hogy ez a férjem halálát jelenti, mert se etetni, se pelenkázni nem fogja senki az otthonban” – teszi hozzá szomorúan az özvegy, aki szerint nem csoda, hogy a koronavírus-járvány ilyen gyilkos volt az intézményben, ahol láthatólag alig törődtek a beteg, idős emberekkel.
www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése