Ezt még biztos nem hallották a főcenzorról!
Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője.
Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője.
„Bita Dániel és Pető Péter
interjút készítettek a Rendszerváltás 30 sorozatban Lendvai Ildikóval.
Ilyen gyáva, semmitmondó, semmire rá nem kérdező, a nyilatkozó szavait
készpénznek vevő, összekacsintgatós valamit is ritkán olvas az ember.
Persze korlenyomatnak pont megfelel. Mindent elmond a szervilis,
posztkommunista újságírásról, ami ezerrel támad mindent, ami nem ők, de a
sajátjaikhoz még csak kérdéseik sincsenek. Úgy beszélgetnek a Magyar
Szocialista Párt egyik legfontosabb egykori vezetőjével, aki
frakcióvezető és pártelnök is volt, előtte pedig az MSZMP Központi
Bizottságának munkatársa, mint egy amatőr balettáncossal, aki
átpiruettezett az életén. Felelősség? Ugyan.
»Nem volt cenzor, ahogyan szent sem.« – szögezik le miheztartás végett rögtön az elején. Mi van? Miért nem volt cenzor? Mert csak a tartalmat felügyelte? Ja, hogy nem volt szent. Felmerült valakiben ez, mint elvárás? Esetleg a kérdezőkben? Más politikai szereplőket is így mérnek? Ha a kérdezőknek nem is világos, nekem, és mindenkinek, aki megélte a kommunista diktatúrát, egyértelmű: Lendvai Ildikó a pártállam cenzora volt, pártközponti és kiadóigazgatói minőségében is.
Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője. A késő Kádár-kor magát szakértőnek, értelmiséginek látó aparátcsikja, aki karrierépítése érdekében vállalt szerepet a pártállam vezetésében. Élvezte az összes ezzel járó privilégiumot. Rögtön az interjú elején leszögezi, hogy ő nem volt ugyan kommunista, de azért nem is határolódik el tőle.
Lendvai, aki filozófiát tanult és magát értelmiséginek tartja, fontosnak tartja elmondani, hogy őt a kommunista ideológia nem tévesztette meg, a rendszerrel nem azonosult, csak azért lépett be a pártba, hogy karriert csináljon. El pedig azért nem határolódik, mert az ő köreiben ciki a kommunistáktól elhatárolódni. Mert azok magukról azt tartják, hogy ők a történelem jó oldalán álltak, amikor beléptek az MSZMP-be, és ha követtek is el hibákat, mégiscsak jót akartak.”
»Nem volt cenzor, ahogyan szent sem.« – szögezik le miheztartás végett rögtön az elején. Mi van? Miért nem volt cenzor? Mert csak a tartalmat felügyelte? Ja, hogy nem volt szent. Felmerült valakiben ez, mint elvárás? Esetleg a kérdezőkben? Más politikai szereplőket is így mérnek? Ha a kérdezőknek nem is világos, nekem, és mindenkinek, aki megélte a kommunista diktatúrát, egyértelmű: Lendvai Ildikó a pártállam cenzora volt, pártközponti és kiadóigazgatói minőségében is.
Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője. A késő Kádár-kor magát szakértőnek, értelmiséginek látó aparátcsikja, aki karrierépítése érdekében vállalt szerepet a pártállam vezetésében. Élvezte az összes ezzel járó privilégiumot. Rögtön az interjú elején leszögezi, hogy ő nem volt ugyan kommunista, de azért nem is határolódik el tőle.
Lendvai, aki filozófiát tanult és magát értelmiséginek tartja, fontosnak tartja elmondani, hogy őt a kommunista ideológia nem tévesztette meg, a rendszerrel nem azonosult, csak azért lépett be a pártba, hogy karriert csináljon. El pedig azért nem határolódik, mert az ő köreiben ciki a kommunistáktól elhatárolódni. Mert azok magukról azt tartják, hogy ők a történelem jó oldalán álltak, amikor beléptek az MSZMP-be, és ha követtek is el hibákat, mégiscsak jót akartak.”
Az eredeti, teljes írást itt
olvashatja el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése