Márki-Zay megint bekamuzta

Önfeláldozásból lenne miniszterelnök-jelölt... De sajnáljuk!
Miközben a vak is látja, hogy egyre görcsösebben kapaszkodik a pozícióért. A mellénye mindemellett hatalmas: bőszen állítja, hogy nincs kétsége miniszterelnök-jelölti alkalmassága felől – pedig még azt sem sikerült bizonyítania, hogy egy várost képes hatékonyan vezetni és fejleszteni.
Márki-Zay Péter előremenekül. Ahogy látványosan magára borította az ötmilliárdos vásárhelyi könyvtárprojektet, a világszégyen árnyékában szélsebesen felpörgette miniszterelnök-jelölti médiahakniját a balliberális országos sajtóban. A politikus feltette a régi lemezt, azaz előhúzta a jól ismert mártírkodást: arról értekezik, nem holmi egyéni és személyes ambíciók vezérlik (pedig dehogynem!), amikor az ellenzék vezéri szerepére pályázik, és Orbán Viktor kihívójának álmodja magát, hanem mindezt kvázi önfeláldozásból, a közösségért – és persze családjáért, gyermekeiért teszi (a nagy túrót, színtiszta nagypolitikai csörtetésről van szó!).

24.hu

Hiába az izzadságszagú erőlködés, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnökének persze már a baráti sajtóban sem sikerül lepleznie valódi szándékait és törtetését. Ezúttal a kormánypártisággal a legkevésbé sem vádolható Klubrádió riportere hívta fel a figyelmet, mire is megy ki a játék, midőn Márki-Zayt arról a bejelent(kez)éséről faggatta, hogy mindenféleképpen elindul az ellenzék miniszterelnök-jelölti előválasztásán. Lásd az alábbi párbeszédet:

– Mik a feltételei, és a feltételekhez képest milyen valóságot lát maga körül? Hogyan képzeli el az indulást, és miről, hogyan tárgyal a pártokkal?
– Nagyon őszintén, én azért nem gondolkozom ezeken a részleteken, mert nekem nincs egyéni ambícióm ebben a történetben. Én csak azt szeretném, hogy a hét tisztességesen fölnevelt magyar gyermekem Magyarországon találja meg a jövőjét, itt alapítson családot, itt találja meg a megélhetését.
– Na de ha az ember indul az előválasztáson, akkor az egy ambíciót jelent! És nem is probléma, nem is baj, hogyha az embernek vannak ambíciói, nincs ezzel semmi gond…

Ott a pont, avagy félre lehet tenni a hamisan csengő és annál is átlátszóbb mártírkodást! Ha valaki azért remeg, hogy miniszterelnök legyen (ezért, idézzük föl, még könyvet is írat magáról a Gyurcsány-pártot színesítő Kálmán Olgával!), pontosabban az első állomásként a balliberális tábor közös miniszterelnök-jelöltévé avanzsáljon, az vállalja fel ezt büszkén, ne rejtegesse, ne takargassa, ne mismásoljon. Márki-Zay ezzel együtt megkísérelte még a maszatolást, mert arról kezdett beszélni, valójában ez a feladat (mármint a balliberális miniszterelnök-jelöltség) „nem arról szól, hogy kit fognak királlyá koronázni majd 2022-ben, hanem hogy az ellenzék kit küld a vágóhídra mindannyiunk nevében”, azaz kit tesznek ki „annak a munkának, amivel egy kampány jár, és annak a támadásnak, amivel ezt a Fidesz honorálni fogja”. Ezzel próbálta magyarázni, hogy nem egyéni ambíciók vezérlik, hanem az az egyetlen tényező számít, „ki az, aki ezt az országot meg tudja szabadítani a korrupciótól”.
Az MMM-megmondóember ezúttal is megtekerte az „árulóbiciklit”: azt szajkózta, hogy az ellenzék 2022-es győzelmi esélyeit a Fidesz érdekeit szolgáló beépített, belső „árulók” áshatják alá – hogy is mondta erről a narratíváról anno Puzsér Róbert: aki nincs velem, vagyis nem támogat engem, az áruló? „Márki-Zay Péter azt mondja, hogy aki nem vesz részt a mitikus, csodálatos és egyedül megváltó ÖSSZEFOGÁSBAN, az áruló. […] Momentán mindössze két információnk van róla: 1. tartalmazza Márki-Zay Pétert, 2. akit nem tartalmaz, az áruló.” (Még másképp, via Puzsér: „az az osztálytársnőm, aki nem smárol velem, mind kurva”.)
De ha már a felturbózott érzelmeknél és a csókoknál tartunk, a Klubrádió-interjúból megint csak kiderült, A PÁRTOK ÁLTAL egyelőre nem feltétlenül körbepuszilgatott, tehát NEM KERESETT, vagyis ÖNJELÖLT „messiás” Márki-Zay nincs híján a küldetéstudat mellett az önbizalomnak. Mondhatni: a mellénymérettel nincs gond. Határozottan kijelentette ugyanis, abszolúte alkalmasnak tartja magát a szivárványos összellenzék miniszterelnök-jelöltjének. Lásd ismét a beszélgetésrészlet szó szerinti idézetét:

– Ehhez kell egy hit, hogy például ön hogyha megválasztják, akkor alkalmas, tehát hinnie kell önmagában.
– Ebben én hiszek természetesen, tehát nem is ez a kérdés, mint oly sok más ember hál’ istennek. Itt a kérdés az, hogy ki az, aki ezt a választást meg tudja nyerni mindannyiunk érdekében.

Márki-Zay persze nem először, és nyilván nem is utoljára nyilatkoztatja ki, hogy tulajdonképpen magát tartja Orbán Viktor ideális kihívójának. Mint megírtuk, nemrég példának okáért az Azonnalinak és a Blikknek is nyilatkozott erről. Az álláspontja saját magáról ezek szerint ez elmúlt hetekben sem változott.
Mindez egyébként különösen pikáns annak tükrében, hogy

két és féléves polgármesterségével korántsem bizonyította, hogy akár egy megyei jogú város vezetésére, hatékony irányítására, működtetésére alkalmas lenne (nemhogy egy ország menedzselésére, egy nemzet képviseletére).

Elég, ha csak a bevezetőben említett könyvtárbuktára, az ötmilliárdos fejlesztés elszerencsétlenkedésére utalunk itt. Vagy például a megszorításokra, a leépítésekre: a település igencsak súlyos anyagi helyzetére, melyről hosszú hetek óta hallhatunk a politikustól, s melyet legújabban egy egymilliárdos hitelkeret aktiválásával igyekszik palástolgatni (tényleg, miért nem arról nyilatkozgat, jelenleg meddig fizetőképes a város?). Arról már nem is beszélve, hogy nem csupán a fejlődésben rekedt meg Hódmezővásárhely, de a legkevésbé sem sikerült egységet, békét, nyugalmat és szeretetközösséget teremtenie a városvezetőnek, a hozzá kötődő „új elit” annál inkább a gyűlölködés és a megfélemlítés kultúráját honosította meg az egykoron békés városkában.
Ennyit a fjordokról. No meg az alkalmasságról.
Forrás: Promenad.hu
https://ezatuti.blogstar.hu/