Egy pap a Momentum gyékényén
Ötgyermekes, katolikus édesapaként kell a számítógép elé ülnöm és nyílt levelet írni önnek, aki akár a gyermekem is lehetne. Sokszor láttam, hallgattam előadásait, gondolatait, s örömmel tapasztaltam, hogy hit és erkölcs dolgában milyen magas szinten és érzékenységgel tudja a fiatalok nyelvére fordítani azt a kétezer éves tudást, amelyet magáévá tett teológiai tanulmányai során. Gyermekeimmel, családommal is szívesen osztom meg ezeket belső listánkon, s látom, hogy influenszerként is kiválóan megállja a helyét a posztmodern kor digitális világában.
Azonban kérem, engedjen meg néhány észrevételt tőlem, végzett teológustól, keresztény, demokrata közéleti nagycsaládos embertől azok után, hogy ön átesett a politikai »coming out«-ján a Momentum legutóbbi tüntetésén, ahol mondhatni egy gyékényen árult velük egy kis demokráciát.
Együtt velük a »Szabad sajtó, szabad ország« molinója mögött, a párt zászlója alatt. Ha egyszerűen kell fogalmazni, akkor ez nem volt egy ideális odaállás. Ön nem magánember azóta, amióta pappá szentelték, ön »pap mindörökké Melkizedek rendje szerint«, és mindezen ősi gyökerekből fakadóan Jézus Krisztus örök főpapságának felszenteltje, ilyetén módon a zsidó–keresztény hagyomány lelki, szellemi és tanításbeli örökségét bízták önre, amikor a szentelő püspök kézrátétellel és a krizma megkenésével útra bocsátotta. (Jómagam is jelen voltam ezen az eseményen, hiszen feleségem unokaöccsét is önnel együtt szentelték fel.)
Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy ön nem »magánember«, már szentelése óta nem tud magánemberként sehova menni, mert nagybetűs Tanítvány, felszentelt pap, akinek tűzön-vízen át, akár élete kockáztatásával, a falig elmenve kell képviselnie az evangéliumi tanítást, és ahol romlást lát, ott bele kell állnia az imádságba és/vagy harcba, hogy annak fényét, tisztaságát megóvja.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése