Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta.
„Kibújt a szög a zsákból. Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta: az uniós eladósodás »annyira jó ötlet«, hogy az EU a jövőben is vegyen fel hitelt. Párttársa, Michael Roth külügyi államtitkár rögtön be is támadta Lengyel- és Magyarországot, nehogy azok megakadályozzák a nagy adósságorgiát. Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.
Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e. Berlin bármi áron egyben akarja tartani a maradék EU-t, Brüsszel pedig szívesen növelné bürokratikus hatalmát. A két igény az euró és az eurózóna megmentésében találkozik. Az Európai Központi Bank már ellőtte puskaporát, mérlegfőösszege közelíti az eurózóna GDP-jének a felét. Ezért kell az EU-nak is eladósodnia, mivel így az eurózónán kívüli országokat is adósrabszolgává tehetik.
A járvány gazdasági hatásaival indokolt 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő csomagra az mondták, hogy egyszeri alkalom. Olaf Scholz német pénzügyminiszter szerint pedig egy jó ötlet az unió finanszírozására. Ötletből pedig van bőven: a spanyol baloldal alapjövedelmet vezetne be, az olaszok 4-es metrót alagutat építenének Szicília és a csizma déli sarka közé, Berlin az egész EU-t átállítaná atomról megújuló energiára, dízelről villanyautóra, stb. Mit szeretnének? Berlin és Brüsszel még több, sokkal több euró-kötvényt szeretne a nemzetközi pénzpiacokon kibocsátani, amitől több politikai és gazdasági hasznot remélnek. A közös adósság olyan méreteket öltene, amely Marine Le Pen (2022. május) vagy Salvini (legkésőbb 2023) esetleges megválasztása esetén is megfizethetetlenné vagy legalább drágává tenné ezen országok kilépését.”
Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése