Vörös düh

Az embernek természetesen joga van hülyének lenni, de az nem várható el, hogy ezt a hülyeséget tegyük kötelezővé.

Tömegek vonultak utcára Nyugat-Európa legfejlettebb, leggazdagabb és legudvariasabb országaiban, hogy tiltakozzanak kormányaik jogtipró döntései ellen. Volt vízágyú, célzott lövés a rendőrség részéről, plexipajzs és gumibottal ütlegelés, minden, ami szükséges egy ilyen ezredeleji értelmetlen ribillióhoz. A feltételezett jogsértés ugyanis tökéletesen légből kapott. Élni kell, meg kell menteni az embereket a vírustól, ezért bizonyos rendszabályokat vezet be a világ összes országa. Erre azonban másként reagál az egyszeri holland és az egyszeri magyar.

 

Nem tudhatjuk, miért viselkedik úgy az egyik közösség, s ezzel ellentétesen a másik. Néplélek? Közös gondolkodás? Egész Ázsiában úgy tartják, a kormányok azért dolgoznak, hogy az ország sikeres és biztonságos legyen, bíznak a vezetőkben, így zokszó nélkül elfogadják a sokszor súlyos korlátozásokat is. Európa nyugati felén pedig szinte természetesnek tűnik, hogy minden kormányt hatalombitorlónak, korrupt gazemberek gyülekezetének, diktatórikus hajlamú bűnbandának tekintenek olyanok, akik a Facebookon osztanak meg teljesen alaptalan hiedelmeket. Hollandiának március 17. óta nincs kormánya, egy botrányok tépázta, kártyavár-stabilitású koalíció próbál felállni azóta, így a tiltakozó tömeg egy nagyon korlátozott jogkörű kormányt kiált ki diktatórikusnak. Ausztriában a tiltakozó tömeg nem harcolt, csak levette a maszkot, mert szerintük joguk van erre, és azt harsogták, hogy „le a fasiszta diktatúrával”, mert náluk februártól kötelező lesz az oltások felvétele. Vagyis Alexander Schallenberg, aki kényszerűségből, Sebastian Kurz lemondása miatt vált kancellárrá, máris fasiszta diktátor.

Nem kérdés, Magyarországon is van jó pár teljesen megszállott futóbolond meg egész sor olyan politikai szereplő, aki ugyanúgy diktatúrázza az országot, mint nyugati elvbarátai, s a teljes mértékben szakmai-orvosi kérdést is átpolitizálja, hátha ebből lecsíphet néhány kósza szavazatot a jövőben. De nincsenek és nem is voltak tömegek az utcákon, a tiltakozó megmozdulások mindig csak maroknyi embert tudtak megmozgatni, akikre inkább szánakozva néztek a járókelők, s nem csatlakoztak hozzájuk. Az ugyanis nem civil kurázsi, hogy saját vélt jogaimat hangoztatva kővel hajigálom a rendőrt. Az ország rendjének fenntartása közös feladat, a lakosság és a hatóságok együtt dolgoznak ezért. A teljesen eltorzult ideológia szerint az egyénnek semmiféle kötelessége nincs, kizárólag jogai, amelyeket ha valaki korlátozni merészel, azonnal diktatúrát lehet kiáltani. Ezt persze hamar fel is kapja a sajtó, hiszen minden tévé imád utcai harcokról beszámolni, s kész a színes-szagos, jogtiprást bizonyító anyag. A mi oltási hetünk nem különösebben vonzó külföldön, nem is várható, hogy a remélhetőleg nagyon sok embert megmozgató akciónak külföldön is híre megy. Mi azonban inkább becsüljük meg azt a stabilitást és rendet, amelyet látunk belföldön, hiszen a mindent mindig jobban tudó nyugati országokban láthatóan kifordult a világ a sarkából.

Vannak, akik erre egykoron ígéretet tettek, s azóta is folyamatosan harcolnak érte, hogy semmikből minden legyenek. Hatvannyolcas vitézek örökösei, akik az öreg forradalmárok nyomdokain járnak, új világrendben a régi eszméket felelevenítve önmagukat tartva a nép képviselőinek. Az örök igazság birtokosaként járnak el, megkérdőjelezve minden tekintélyt és rendet, zölddé, nemzetek felettivé, antirasszistává alakulva ütik az aktuális irányítót. Mert a cél szentesíti az eszközt, az ideológia pedig csak egy fegyver a győzelem felé vezető úton. Az embernek természetesen joga van hülyének lenni, de az nem várható el, hogy ezt a hülyeséget tegyük kötelezővé.

Sitkei Levente - www.magyarnemzet.hu