Bangóné a levesben

Végre egyszer a szedett-vedett baloldalon is lett következménye a hazugságoknak. 

Végre tanult valamit a konzervatív pártoktól a szedett-vedett baloldal: lett következménye a hazugságoknak. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy Gyurcsány Ferenc lemondott a DK elnöki tisztségéről, ki kell ábrándítanunk: nem ez történt, mindössze az, hogy Bangóné Borbély „Patkányozós” Ildikót, miután kiderült, hogy hazudott a Budapesti Gazdasági Főiskolán állítólag szerzett diplomájáról, kizárták az MSZP soraiból, és nem is engedik indulni a közelgő parlamenti választáson.

Jó az ilyen híreket hallani, már csak azért is, mert ebből a lépésből is az látszik, hogy tisztul a közélet. Az, hogy a Borkai- és a Szájer-ügyet azonnali intézkedésekkel kezelték a Fidesz részéről, nyilvánvalóan példát mutatott a többi, csúsztatásoktól és hazugságoktól átitatott, jellemzően baloldali pártnak, hogy miként kell eljárni az erkölcsileg és politikailag védhetetlen bűnbe esett tagtársukkal szemben. (Apropó: Korózs Lajos kamukirály mikor megy már a levesbe Bangóné után?)

 

Mert az ugye nem járja, hogy a baloldal kígyót-békát kiabálva fenyegeti a Fidesz–KDNP-kormányzatot, miközben önmagukhoz nem következetesek. Ne felejtsük el, ők azok, akik ilyen meg olyan – egyébként többnyire légből kapott információkra alapozott, ráadásul jogszerűtlen – intézkedésekkel riogatnak, hogy visszacsinálják az Orbán-kormányok országépítő, társadalmat felemelő intézkedéseit, miközben tagjai közül jó néhányat lámpavasra húznának! Most egy harcostársuk elesett „a politikai közösség megsértése és megtévesztése” miatt, amire stílszerűen azt mondhatjuk, több is veszett Mohácsnál.

Pedig milyen amazon volt Bangóné! Érdemes megemlíteni az MTVA-székház stúdióiba való jogszerűtlen, az anarchizmus „legszebb” korszakát idéző betörési kísérletet, amelyben ő is részt vett, és miután önszántukból a földre feküdtek, hogy ország-világ lássa, milyen cudarul bánnak velük, azon bölcselkedett, hogy az okostelefonjaikkal erről milyen „k…rva erős” képeket tudnak majd brüsszeli gazdáiknak közvetíteni.

Tulajdonképpen akkor is hazudott, mert úgy akarta beállítani, mintha nem az erőszakos fellépésük következménye lett volna, hogy dulakodás kezdődött az egyébként jogosan védekező biztonságiakkal. A legaljasabb kiállása azonban az volt, amikor a kettős állampolgárságról szóló 2004-es referendumon a nemre való szavazásra buzdított egy óriásplakáton a családjával együtt, s tulajdonképpen ekkor kezdődött országos politikusi karrierje. Az ő szemszögéből ezért érthető, ha még 2018-ban is büszkén azt hangoztatta, hogy mindezt meggyőződésből tette.

A legemlékezetesebb azonban a „patkányozós” elszólása volt 2019-ben az egyik baloldali televíziós műsorban, amellyel sikerült vérig sértenie a Fidesz szavazóit. Ez nagy merészség és szemtelenség volt, tekintve, hogy ez a politikai tábor akkor is és most is az ország többségét jelentette és jelenti a közvélemény-kutatások szerint. A jobboldali részrehajlással nem vádolható Kálmán László nyelvész is megállapította akkor, hogy

Bangónét minden tisztségéről és a mandátumáról is le kellett volna mondatni a patkányozása miatt.

A baloldal pedig eközben fellebbentette a fátylat a mostani választásokra készített programjának utolsó simítások előtti állapotáról, amelyben egyebek között szerepel az ingyenes első diploma. (Halkan jegyezzük meg: a felsőoktatási intézményekben jelenleg is lehet ingyen tanulni, csak teljesíteni kell hozzá a tanulmányi eredményeket. Ez a mostani baloldali ígéret sem más, mint egy már megint nivelláló, tipikus baloldali maszlag, ami afelé mutat, hogy teljesítmény nélkül is valakinek alanyi jogon jár valami, mégpedig ingyen. Pedig nem jár, mindenért meg kell dolgozni.) Lehet, hogy gondoltak szegény Bangónéra, netán Hajnal Miklósra is, aki a Momentum elnökségi tagjaként azt állította, hogy közgazdász, miközben nincs is diplomája, vagy hovatovább Karácsony Gergelyre, aki hiperpasszivitásából felébredve végre letehetné azt a fránya államilag elismert C típusú angolnyelv-vizsgát.

Ilyetén módon ugyanis benevezhetnének egy efféle lehetőségre, és akkor még azokat a papírjaikat is megszerezhetnék, amelyek egyelőre hiányoznak nekik. (Ismerve a baloldali hagyományokat, feltehetően ezt is elmismásolnák, ha azokat az ideológiai őseiket tekintenék példaképül, akik az ötvenes-hatvanas években egy év alatt szereztek érettségi nélkül [!] jogi doktorátust.) Bangóné persze erkölcsileg már akkor sem tudná magát tisztázni, és ezzel a politikai életből ­feltehetően egyszer s mindenkorra kiírta magát. Pedig a múlt csütörtöki ATV-s szereplésén új frizurája miatt alig lehetett ráismerni – lehet, hogy már akkor az új szerepkörére készült, és fél lábbal már inkognitóban volt? De még az is lehet, hogy az lebegett a lelki szemei előtt, hogy miután felhagy a politizálással, fodrásznak áll. Talán mindenki jobban járna ezzel.

Mindent egybevetve maradjunk annyiban:

ne adja Isten, hogy a baloldal rajtunk próbálja ki régi, jól bevált receptjeit, és reménykedjünk benne, hogy ne legyen lehetőségük az – egyébként az idő rövidsége miatt vélelmezhetően nem túlságosan koherens és költségvetésileg megalapozott programjukat – tesztelni a magyar társadalmon.

Tudom, úgy készülnek, hogy mindent elvesznek a „fideszes oligarcháktól”, és akkor mindenre lesz pénz szerintük, hiszen a vagyonelkobzásban is kitűnően jártas a baloldal a történelmi hagyományaikból kiindulva. De azért azt ők is tudják, hogy ez már nem az ötvenes évek, itt és most csak egy olimpiát meg a közbiztonság érzetét, netán egy nagykörúti autósávot lehet ellopni az emberektől, normál esetben a teljes vagyonukat nem.

Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy miniszterelnök-jelöltjük milyen konzekvensen nyilatkozik két nap különbséggel egymásnak szögesen ellentmondó gondolatokat ugyanabban a témában, akkor csak arra tudunk gondolni, hogy jaj nekünk, ha ezek a jóemberek ugyanilyen setesutasággal állították össze a magyar jövőképet alapvetően meghatározni szándékozó programjukat.

Csatári Bence

A szerző történész

Borítókép: Bangóné Borbély Ildikó napirend előtt szólal fel az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. június 7-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

www.magyarnemzet.hu