Az édesapa állította: Hadházy többször is bántalmazta nevelt fiát

Mi történhetett a családban?  Végre előkerültek a dokumentumok.

Hadházy Ákos többször is bántalmazta nevelt fiát, amikor az négy-öt éves volt – legalábbis ezt állítja a gyermek édesapja azokban a gyámhatósági iratokban, amik most a Bors birtokába kerültek. A hatósági vizsgálat végül azzal zárult, hogy a szülők vállalták a gyermekjóléti központtal való együttműködést. De mi történhetett a családban? 

Mint az a sajtóban napvilágot látott, Hadházy Ákost azzal vádolta nevelt fiának az édesapja, hogy pofon vágta a gyermeket, aki egy bútornak ütközött és beszakadt a feje. A sérülésről látleletet is vetetett az édesapa. Hadházy azzal védekezett, hogy a gyámhatósági eljárás során annak idején nem marasztalták el őt, sőt pszichológus is vizsgálta a gyereket. A Bors birtokába került iratok azonban ellentmondanak ennek, fellebbezésében éppen azt sérelmezi az édesapa, hogy nem rendeltek el hivatalos pszichológiai vizsgálatot. 

 

 

 

De az iratokból sok más furcsa dolog is kiderül:

például az, hogy az édesapa elmondása szerint a kisfia már korábban panaszkodott, hogy őt a nevelőapja bántalmazza, „a haját meghúzta, pofon ütötte, és a lábát megtekerte”.

Odaköltözött a volt férj lakásába

De menjünk vissza az időben addig a pontig, amikor Hadházy Ákos belépett a család életébe! Megismerkedett a négyéves kisfiát nevelő elvált asszonnyal, aki még mindig a volt férje lakásában lakott – legalábbis ezt állítja a volt férj: 

„Dr. Hadházy Ákos...2003 februárjában lépett be volt nejem életébe, aki 2003 októbe­réig szintén jórészt a családom ingatlanában élt, ám mindennek ellenére többszöri próbálkozásaim ellenére sem volt hajlandó velem kapcsolatba kerülni, kommunikálni…”

A volt férj szerint akkor fordult komolyabbra a helyzet, amikor az asszony állapotos maradt Hadházytól, aki feleségül is vette: 

„Új házasságkötését követően tovább erősödött volt nejem azon törekvése, hogy az új apa megjelenésével eltávolítsa a régit… Volt nejem és a jelenlegi férje folyamatosan azon fáradoznak, hogy a gyermekkel kapcsolatos jogaimat minimálisra korlátozzák” – állította a volt férj.

Nem engedték, hogy részt vegyen az óvodai ünnepségeken, nem szólhatott bele a fiát érintő döntésekbe és akkor vihette kapcsolattartásra a fiát, amikor az új család azt jónak látta – legalábbis folyamatosan, számos beadványban ezt panaszolta a gyámható­ságnak. Persze nem tudhatjuk, mi játszódott le valójában a családban, de az tény, kiderül az iratokból, hogy a gyámhatóság többször is közbenjárt a kapcsolattartás normalizálása érdekében. 

„Gyermekem meg van félemlítve”

2005 januárjában már arra panaszkodott az édes­apa a gyámügynek, hogy a volt felesége „egyáltalán nem akarja, hogy a gyermekkel találkozzak”. Még a nevelőapa születésnapja is fontosabb volt, mint az édesapával való kapcsolattartás, emiatt kellett hazavinnie a gyereket korábban. 

A szeptemberi beadványok azonban már sokkal súlyosabb problémákról szólnak: az édesapa szerint kisfia arra panaszkodott neki, hogy nevelőapja, Hadházy megfélemlíti, édesanyja távollétében bántja, megveri. Szeptember 19-én az édes­apa emiatt eljárást is indított a Családvédelmi Szolgálatnál. 

„...Gyermekem meg van félemlítve, s nem gondolom, hogy a testi fenyítés az egyetlen lehetséges módja egy gyermek megfegyelmezésének, s kimondottan aggódom amiatt, hogy a fiam nem érzi biztonságban magát abban a családban, amiben él, hiszen az édesanyja nem ad hitelt a szavainak, így nincs senki, aki a kisgyermeket megvédje. Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy fiam elmondása szerint volt nejem férje a különböző testi fenyítési formákat főként akkor alkalmazza, ha az édesanya nincs otthon vagy nincs a közelben...”

– írta beadványában az édesapa. 

Hadházy irányította a családot

Szeptember 24-én ezt megerősítette: 

„...legutóbbi láthatásom alkalmával fiam igen rossz lelkiállapotban volt, folyamatosan panaszkodott volt feleségem férjére, aki elmondása szerint mind fizikailag, mind érzelmileg megfélemlíti őt.

Hazavitelkor minderről próbáltam az édesanyjával beszélni, aki egyrészt elkezdett fiammal kiabálni, hogy miért hazudik…. Az anya kizárólag a férje munkahelyi telefonszámát, illetve az állatklinika (a férj munkahelye) ügyeleti telefonszámát adta meg. Sajnos a férje viszont nem hajlandó szóba állni velem...”

Az édesapa szavaiból az derül ki, hogy voltaképpen Hadházy Ákos irányította a családot, ő szabta, mit tehet a kisfiú és mit nem. Hogy így volt-e valóban, azt csak ők tudják, végül is ekkor már Hadházy volt a családfő, időközben megszületett vér szerinti gyermeke. 

Többféle magyarázatot adtak a sérülésre

Vér szerinti és nevelt gyermekével mentek el nyaralni Horvátországba és hogy ott végül is mi történt, csak a szereplők tudhatják biztosan. Tény az, hogy a kisfiút az anyukája szeptember 30-án a jó idő ellenére sapkában adta át édesapjának és nem szólt arról, hogy a gyereket baleset érte.

Amikor az édesapa észrevette a csúnya sebet a fején, a gyerek azt mondta neki, hogy akkora pofont kapott a nevelőapjától, hogy nekiesett egy bútornak. A látlelet szerint három öltéssel varrták össze a fejét. 

Az anya az édesapának először azt mondta az iratok szerint: ugrált a gyerek az ágyon és leesett, így ütötte be a fejét. Később a hatóságok előtt Hadházyval együtt már azt állították, hogy a horvátországi nyaralás első napján rohangált a gyerek, úgy esett el és vágta a fejét egy bútorba. A gyermeket soha nem hallgatták meg az esettel kapcsolatban.

Az anya kollégái hoztak döntést

Az édesapa kezdeményezésére gyámhatósági eljárás indult, ami azzal zárult, hogy nem történt bántalmazás. Az édesapa fellebbezett, azzal az indokkal, hogy az elsőfokú határozatban egyetlen tény sem volt arra nézve, hogy a gyermeket valóban nem bántották, és „senki nem rendelt el hivatalosan pszichológiai vizsgálatot”. Az édesanya – Hadházy felesége – egyébként ekkor a helyi nevelési tanácsadóban dolgozott, tehát mind a gyámügyesekkel, mind a gyermekjóléti központtal munkakapcsolatban állt. A fellebbezését végül azzal utasították el, hogy nincs szükség a gyermek védelembe vételére, mert mindkét szülő vállalta, hogy együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal. 

A több mint félszáz oldalnyi iratból valódi családi dráma bontakozik ki, melynek középpontjában egy négy-öt éves kisfiú áll, aki édesanyja és édesapja között őrlődik, és fél a nevelőapjától. Hogy ez a félelem egy óvodás kisfiú lelkében mitől keletkezett és miért panaszkodott édesapjának folyamatosan amiatt, hogy bántják őt, ma már kideríthetetlen. Mindenesetre tanulságos. 

Bors

www.hirtv.hu