Nocsak, nocsak... Mit szólnak majd a haverok?
Szerinte a baloldalnak nem azzal kellene most foglalkoznia, hogy ki a hibás, „nyilván többen is azok”.
– Egyáltalán nem igaz, hogy vidéken csak a kormányzati álláspontot ismerik vagy hogy csak az M1-et követik − reagált Mérő László a Mandinernek arra, hogy a baloldal agymosást emleget a kudarcos bukás okai között. Elmondta, nem ért egyet velük.
Sárazsadányban kifejezetten tájékozott emberekkel is találkoztam, akiknek a többsége ugyan valóban Fidesz-szavazó volt, de akadtak olyanok is, akik az ellenzékre húzták be az ikszet
– részletezte. Az ELTE Pszichológiai Intézetének és a Babes–Bolyai Tudományegyetemnek a professzora szerint ők is csak azért tettek így, mert nagyon utálják a Fideszt. A publicistaként is megnyilvánuló professzor úgy véli, sem az egyesült ellenzék, sem az egyes pártok, sem Márki-Zay Péter nem mondott nekik olyat, amiért érdemes lenne rájuk voksolni. A Medián ezt már előzetesen meg is mérte.
Mérő László felhívta a figyelmet arra, hogy az érintett pártok ezzel nem értenek egyet, de valójában az a legnagyobb problémájuk, hogy
nincs vízió, nincs elképzelés az ország jövőjéről.
A professzor ezen a ponton megjegyezte, ettől még nem szerette meg Orbán Viktort. Valami mást akar, mint Gyurcsány Ferenc vagy mondjuk Tóth Bertalan.
Karácsony Gergellyel még kibékültem volna, de a pártjával, a Párbeszéddel már nem. Nekik sincs mondanivalójuk. Jellegtelenek. A DK utólag magyarázkodó elnökének meg azt válaszolnám: »Cicám, persze hogy nem te választottad, mi választottuk Márki-Zayt, százezerrel többen, mint a te jelöltedet!« Egyébként konkrétan megvizsgáltuk azt is, hogy a Fidesz érdemben megtrollkodta-e az előválasztást, és arra jutottunk, hogy nem. Álságos azt sugallni, hogy MZP emiatt győzhetett.
A professzor szerint a baloldalnak nem azzal kellene most foglalkoznia, hogy ki a hibás, „nyilván többen is azok”. Ahogy most egymás torkának esnek, Mérőnek az jut az eszébe: „Jézus, Mária, mi lett volna, ha kormányra kerülnek?!” Szerinte azért lett végül kétharmad, mert a nem meggyőződéses ellenzéki szavazók, látva az együttműködés totális hiányát, inkább a Fideszre voksoltak. Mindenesetre, ahogy említettem, le kell folytatni a vitát az esetleges kooperációról. Mérő László sokat gondolkodott azon, miért más eredmény jött ki megint Budapesten.
„Kétségtelen, most még Budapesten is sikerült majdnem elszúrnia az ellenzéknek. Az összefogásnak a nyomát sem láttam, hiába mondták, hogy a kormányfőjelölt mögött állnak, valójában nem így volt.”
− jegyezte meg. A publicista el tudja képzelni, hogy a Jobbik korábbi támogatóiknak sok volt Gyurcsány, ezért nem szavaztak a közös listára. Mérő László szerint a fölényes választási győzelem fényében Orbán most belekezd egyfajta konszolidációba. Megjegyezte, ő ebben bizonyos szinten partner.
Úgy vélem ugyanis, hogy a kooperáció és a versengés nem zárja ki egymást. Sőt bizonyos szituációkban még jobban is tudnak együttműködni azok, akik egyébként versengenek. Ennek leginkább az Egyesült Államokban van kultusza, ott az általános iskola első osztályától erre nevelik a gyerekeket, és a sportban is megjelenik ez a hozzáállás
− részletezte. A professzor nem tartja helyesnek, amikor a tudomány szereplői ideológiailag elköteleződnek. Szerinte a tudomány legyen ideológiamentes, a történelem is igazolta: csak így lehet sikeres. Megjegyezte, az ellenzéki pártok nem is nagyon hagyják magukat meggyőzni az értelmiség által, mintha nem is tartanának igényt bármiféle szellemi alapozásra. − Sajnos létezik egyfajta politikusi hübrisz, ez nem vitás − jelentette ki. Összegzésképp elmondta,
április 3-án nem volt más választás, mint a Fidesz.
Sárazsadányban azt értette meg, miért így szavazott az ország, illetve a többség. − Nem azért, mert sötétség és butaság lenne a fejekben, és nem is azért, mert csak a kormány látszik a médiában, hanem azért, mert az ellenzéknek nem volt olyan mondanivalója, amely kellőképpen vonzó tudna lenni. Ráadásul az ellenzéki pártok még egymást is utálják. Ezért valójában esélyük sem volt nyerni − zárta gondolatait Mérő László.
A teljes interjút ITT olvashatja el.
Borítókép: Mérő László (Fotó: Bús Csaba)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése