A titokzatos „Vörös térkép...
A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik rendkívül érdekes szaktudományos könyvbemutatójáról ír tartalmas összefoglalót Tóth Gödri Iringó a Krónika Online felületén.
Segyevy Dániel Térképművek Trianon árnyékában című kötetének ismertetését így foglalja össze a lap: „A részvevők egy érdekes, adatgazdag történelemórát, történelmi témájú előadást hallhattak.”
A könyvbemutató során kiderült például, hogy 1918-ban, amikor már egyértelművé vált, hogy a központi hatalmak elvesztették a világháborút és az államok a békekonferenciára készültek, Teleki Pál felismerte, mennyire fontos lenne Magyarország számára tudatosan, időben, előrelátóan készülni a találkozóra. Teleki kezdeményezése nyomán azután a Magyar Földrajzi Társaság olyan térkép készítésére írt ki pályázatot, amelyek a magyar álláspontot, az ország területi épségének megóvását támaszthatják alá.
A sokat emlegetett kartográfiai munkát azonban kevesen látták. Amíg ugyanis Segyevy Dániel nem kezdett el ezzel a térképpel foglalkozni, többnyire csak írtak róla, de hollétét senki nem ismerte.
A lap szerint a szerző találta meg 2014-ben a hadtörténeti levéltárban.
Azt is megírja a Krónika Online, hogy egy hatalmas, 1:200 000-es léptékű kéziratos térképről van szó, amely összesen 45, körülbelül A2-es méretű szelvényből áll. Úgynevezett pontmódszeres eljárással készült, ami egy nagyon aprólékos technika, viszont hűen tükrözi a korabeli népszámlálási adatokat.
A térképen pontok vannak, minden pontnak megfelel egy érték. A pontok méretének és színének változtatásával lehet az ábrázolást variálni, vizuálisan kifejezni a számadatokat. Mindez azért érdekes, mert így válik egyértelművé, hogy méretével és pontosságával is egyedülálló volt akkortájt ez a kartográfiai alkotás, a korszak legnagyobb néprajzi térképe volt.
Viszont mindössze 23 példányban készült el, és sajnos soha nem jutott ki teljes egészében a békekonferenciára, hiszen a magyar küldöttség sem jutott ki. Az azonban valószínűsíthető, hogy bizonyos információi eljuthattak a tárgyaló felekhez.
A különleges térkép kapcsán a könyvbemutatón szóba került a Teleki Pál-féle úgynevezett „Vörös térkép” is, amely szintén a korszak alkotása, ám amely a Segyevy Dániel által tanulmányozott térképpel ellentétben nagy számban készült, és a nagyközönség számára is elérhető volt.
Segyevy a kutatómunkája alapján azt is hangsúlyozta a lap beszámolója szerint, hogy történelmi kontextustól függetlenül olyan, hogy objektív térkép, igazából nem létezik, mindig visszatükrözi valamelyest a megrendelő vagy a térképész szándékát.
A híres „Vörös térkép” esetében például tudatos döntés lehetett az hogy a magyar lakosságot a hangsúlyos, feltűnő piros színnel ábrázolják, míg a román lakosságot elvesző halványlilával. A szerző azonban hozzátette, hogy a korszakban ez általános volt: ha például egy román térképet vizsgálunk, ott a román lakosság lesz piros vagy más hangsúlyos színnel ábrázolva.
A beszélgetés végén az is kiderült, írja a lap, hogy a szerző az elkövetkezőkben az ukrajnai háború térképeivel szeretne foglalkozni, hiszen még a 21. században is tetten érhetők a nagyon is eltérő megrendelői igények a különböző térképeken.
Rácz András - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése