A baj megtörtént, a gonosz beférkőzött. Ez az ő felelőssége, súlyos teher, amelyet nehéz lesz hordoznia ezután.
Sok jó ember él a Földön. Köztük sok magyar is akad.
De a jók között nagyon kevesen vannak, akik életük során több jót tettek volna bele a világba, mint Böjte Csaba.
Ha talán kisebb léptékben is, de Kalkuttai Teréz anyához lehet őt hasonlítani, akiben megvolt az erő megsokszorozni, hatalmassá tenni a jót maga körül. Böjte Csabában is megvan a képesség megsokszorozni a jót, nem egy árván, de ezreken segíteni kitartóan, egész életükre szólóan.
A jóság néha fölkészületlen a gonoszság erejével való szembenézésre. Böjte Csaba elmulasztotta olyan ellenőrző rendszer létrehozását, amely ha nem is kizárja (mert az lehetetlen), de megnehezíti a gonosz beférkőzésének esélyét. A baj megtörtént, a gonosz beférkőzött. Ez az ő felelőssége, súlyos teher, amelyet nehéz lesz hordoznia ezután. De ez a mulasztás semmit, ismétlem, semmit nem von le annak a hatalmas munkának az értékéből, amit eddig végzett. Kalkuttai Szent Terézt is mind a mai napig vádolják azzal, hogy a közösségében pénzeket hűtlenül kezeltek, betegeket hozzá nem értőn próbáltak gyógyítani.
Mégsem lehet kétségünk afelől, hogy Szent II. János Pál pápa és a taizéi Roger Schütz mellett ő a huszadik század három nagy szentjének egyike.
Hiszen keresztényként tudjuk, hogy mindnyájan esendők vagyunk, és a célunk nem a tökéletesség, hanem a fölismert jóra való, elbukásokkal terhelt törekedés. Ennek a törekedésnek az ereje az, ami a morális teljesítményünket méri. Böjte Csabának ereje van a törekvésre.
Pillanatnyi kétséget sem szenvedő morális parancs, hogy akik csak tudjuk, továbbra is segítsük őt ebben. Azoknak pedig, akik most perverz virtuális kukkolással vegyített aljas politikai haszonlesésből gyalázzák azt az embert, aki helyettük is végzi az elesettek megsegítésének munkáját, szégyenpírtól égjen az arcuk.
A megvetésünk jár nekik.
Forrás: Bencsik Gábor - Facebook
Megjegyzések
Megjegyzés küldése