Tini a jópofa liberális.
Felhévizy Félixet nem
túlzottan kavarta fel a hír, hogy Bródy János novemberben
életműkoncertet ad. Tisztelve és elismerve a zenei munkásságát, azt
azért ki lehet jelenteni, hogy nem hallgatta soha rongyosra a hírlapíró
János dalait. Lévén egészen más a zenei érdeklődése. A politikai
szerepvállalása, még annak idején, az azóta érdeklődés hiányában
megszűnt SZDSZ korszakában pedig kifejezetten ellenszenvessé tette a
művész urat Félix számára. Azonban, mint tudjuk, ízlések és pofonok
különböznek egymástól, így az értékrendbeli különbségeken sem szabad
fennakadni. Azonban az igazságot elferdíteni nem lehet egyik ideológia
képviselőjének sem.
Sajnos Bródy közéleti szerepléseiben – finoman
szólva – nem mindig tudta megugrani maradéktalanul ezt az alapvető
zsinórmértéket. Sőt kifejezetten és módszeresen fröcsögött és fröcsög
mind a mai napig a kormányra. Pusztán azért, mert nem az ő
ideológiájának megfelelő baloldali, liberális színezetű az ország
vezetése.
Erre a legutóbbi példa két interjúrészlet, amit Bródy ebben az évben adott. A zenész még áprilisban, a születésnapja apropóján adott interjút a HVG-nek, ahol a következőképpen fogalmazott:
„Úgy érzem, az utóbbi tíz évben leküzdöttem magam újra az undergroundba […] Ugyanolyan helyzetben vagyok, mint a magyar underground zenészek, akiket nem játszik a média. Egyformán nem vagyunk a kultúrpolitika kedvencei. […]”
Most a novemberre tervezett életműkoncertje kapcsán ismét készített vele egy interjút a HVG 360, ahol az újságíró szembesítette Bródyt az áprilisi rosszmájú kijelentésével, a következőképpen:
„– Most pedig Aréna-koncertre készül, portréfilmet mutatnak be önről, jövőre az István, a király 40. évfordulójára nagy produkció készül. Nem épp egy underground zenész programja. – Be kell ismernem, ez a kijelentés csak egy amolyan jópofa túlzás volt részemről. Nem tartozom az undergroundba, ahhoz túl sokan ismernek. […]”
Na ez a két kis idézet rendkívül jól mutatja a magyar liberális értelmiség archetípusát. Mond összevissza mindent, beszél a levegőbe, majd annyit mond, amikor szembesítik azzal, hogy gyakorlatilag hazudott, hogy „jópofa túlzás volt”, és ennyi. Mindenki rezzenéstelen arccal tudomásul veszi, hogy ilyen vicces és jópofa a Tini. Képzelhetik, fordított esetben mi történt volna, ha mondjuk egy jobboldalhoz köthető művész keveredett volna hasonló helyzetbe. Azonnal szétszedte volna a ballib média.
De tovább olvasva az interjút Bródy az oktatással kapcsolatban is elmondta a szokásos liberális mantrát, gyakorlatilag ismét lebunkózva azokat az embereket, akik a kormánypártra szavaztak.
„Nagyon szomorú lennék, ha azt kellene hinnem, hogy szándékosan rombolják le az oktatási rendszert, hogy a választó közönség minél tudatlanabb legyen, és minél könnyebben lehessen manipulálni. Ez nagyon nagy bűn lenne a jövő generációjával szemben, és rövidlátó politika a nemzeti sorskérdések szempontjából is. Régóta tudjuk, hogy egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. […]”
Azt nem tette hozzá, de a válaszából kikövetkeztethető, hogy a kiművelt emberfő csak és kizárólag liberális gondolkodású lehet. A liberális értelmiség szerepéről azonban szót ejtett – mintha könyvből olvasta volna – a következőket mondta:
„ […] meg kell próbáljanak afféle felvilágosító vagy népnevelő munkát is felvállalni, hogy segítséget nyújtsunk azoknak, akik a valóságos állapotokról tudósítanak. Mindig bosszankodva hallgatom, hogy közérdekű információkat milyen nehéz megszerezni. […]”
Helyben vagyunk. Mindig csak az a jó, amit ők gondolnak. Az a helyes út. Ilyen egy befogadó és elfogadó liberális 2022-ben. Ha meg – urambocsá! – füllentésen érik, elintézi azzal, hogy csupán csak egy jópofa túlzás volt a részéről. Abban nőttek fel, hogy nekik mindig, mindent szabad volt, a rendszerváltás előtt is kiadták például a lemezeiket és utána is a tenyerükön hordozta őket a liberális eszmékkel megmételyezett kultúrpolitika. Azt pedig nem tudják egész egyszerűen elfogadni, hogy most már más a helyzet. Mégpedig azért más, mert az embereknek egyszer s mindenkorra elegük lett abból, amit a Bródyk, Gesztik, Vágók és a hozzájuk hasonló, magas lóról beszélő ellenzéki megmondóemberek képviselnek – elmélkedett magában Felhévizy, majd előkereste a gyűjteményéből a legendás Taurus együttes 1972-es, Budai Ifjúsági Parkban rögzített fellépésének a hanganyagából az Anyám, vigasztalj! című számot, mert azt hallgatva, valóban tapintható az igazi szabadságvágy:
„Most elzárták a napot szörnyű rácsok mögé.
És eltévedt az égen a csillagom.”
Na, erről Bródynak nincs, nem volt, de nem is lehetett fogalma.
Borítókép: Bródy János énekes, zeneszerző Koncz Zsuzsa (jobbra) budapesti sajtótájékoztatóján 2016. november 8-án. Az énekesnő Vadvilág címmel elkészítette negyvenedik stúdióalbumát, amelyet 2017. március 11-én a Papp László Budapest Sportarénában mutatott be (Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán )
Felhévizy Félix - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése