Koncz Zsuzsával annyit foglalkozott Erdős Péter, mint senki mással

Ez nem semmi - Olvassák el!

Hiánypótló konferenciát szervezett a Beatkorszak.hu és a Volt egyszer egy beatkorszak blog az NKA Hangfoglaló program segítségével a Magyar Zene Háza könyvtárában Látható rockzene címmel. 

A Látható rockzene címnek megfelelően a hatvanas-nyolcvanas évekbeli vizuális megjelenésről beszéltek az előadók. Kovács László jogász, lemezkiadói szerkesztő arról értekezett, a honi filmművészet társművészetté emelte-e a rockzenét? Előadásából kiderült, a Kádár-korban az Ezek a fiataloktól kezdve – amelynek egyik főszerepét Koncz Zsuzsa játszotta – a Szerelem első, illetve második vérig című filmekig elmaradt a műfaj piedesztálra emelése.

 

Rozsonits Tamás zenész, zenei újságíró felvázolta a videóklip sikertörténetét az 1894-es állóképsor-vetítéstől az első videóklipen át – amely 1960-ban Csehszlovákiában készült – és televíziós műsorokon – mint az 1962-es Ki mit tud?, ahol feltűnt Koncz Zsuzsa a Gézengúzok egyik tagjaként –, illetve a Táncdalfesztiválon keresztül a Music TV 1981-es indulásáig.
Bajnai Zsolt, a beatkorszak vezetője, a Hangfoglaló program elindítója a hatvanas évek rocktémájú fotográfiáit mutatta be. Leszögezte: fotózás nélkül nem létezne a XX. századi popkultúra. Magyarországon a hetvenes évektől szakosodtak a műfajra fotósok. Az első sajtóban megjelenő fotók egyike – egy KISZ vezetőképzős lapban – Koncz Zsuzsa fényképe volt.
A külföldi érdeklődőkkel kapcsolatban szóba került egy Illésékről készült norvég dokumentumfilm. Ennek forgatását az MTI fotóriportere végig követte Koncz Zsuzsa szemszögéből.
Hogy az énekesnő neve az előadásokban rendre elhangzott, Rozsonits Tamás egy Erdős Péter-idézetet hozott, miszerint 

Erdős munkaidejének kilencven százalékában Koncz Zsuzsával foglalkozott, a maradék tízben pedig az összes többivel.
Koszits Attila kultúrakutató, művészeti és zenei szakíró, zenész a honi lemezborítókkal kapcsolatban kifejtette: nyugaton popkulturális termék volt marketing és önálló művészeti alkotás formájában, míg nálunk a vinyl lemez megjelenéséig nem sok gondot fordítottak a tasakokra.
E témát folytatta Csatári Bence történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos főmunkatársa, aki kiemelte: a hanglemezgyárat a pártállam nem kulturális, hanem ipari cégnek tekintette, amelyik a különféle alapanyagokból lemezeket gyártott. A kiadói osztály határozta meg a borítókat a grafikai csoport utódjaként, ami gyakorlatilag a cenzúrát képviselte.
A rockplakátokról Bálint Csabától, a Rockmúzeum elnökétől megtudhattuk, hogy kezdetben felsorolták a zenekarok tagjainak névsorát, a nyolcvanas évektől pedig már a szponzorokat tüntették fel.

Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró a popkulturális könyvek kiadását a nyolcvanas évekig szegényesnek nevezte. A kezdetekről megemlítette, hogy Vitányi Iván a szociológia szempontjából vizsgálta a beat előtti műfajokat, majd társszerzője volt a Beat című kötetnek. 

Kiemelte Sebők Jánost, a rendszerváltozás előtti legfontosabb rockszakírót, s 1981-es Rock évkönyv című, mai napig forrásanyagnak tekinthető munkáját.

Egri Petra a PTE KPVK Alkalmazott Művészetek Tanszék tanársegédje Király Tamás rendhagyó divatbemutató performanszait elevenítette fel.
Bihari Balázs újságíró-zenész, a Majdnem Híres Rocksuli társalapítója a hazai merchandise botladozásairól szólt, megjegyezve: a kiegészítő termékek nagymestere Gene Simmons, a Kiss magyar származású alapítója.

Pásztor D. Attila  - www.magyarnemzet.hu