A napokban a világ bármely pontjáról elérhetővé és kutatható közkinccsé válik Széchenyi István levélhagyatéka. Az 1825 decemberéig fogalmazott levelei már jelenleg is megtalálhatóak az erre létrehozott internetes oldalon, és mint megtudtuk, hamarosan sor kerül a teljes, négyezernyolcszáz-ötezer levélből álló hagyaték kritikai kiadására.
„A legnagyobb magyar” leveleinek nyilvánosságra hozatala már a XIX. század végén megkezdődött. Tudományos feldolgozásukhoz elsőként Bártfai Szabó László és Viszota Gyula történészek láttak hozzá a XX. század negyvenes éveiben, ám Budapest 1944-es ostroma félbeszakította munkájukat.
A két történész hagyatékában fennmaradt dokumentumok alapján a nyolcvanas években Spira György és Bárány György vitte tovább a stafétát, de szakmai nézetkülönbségeik miatt a kilencvenes évek elején ők is leálltak vele.
Végül Széchenyi István leveleinek kritikai kiadása címmel 2017-ben indult el az a projekt, amely az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében Fónagy Zoltán vezetésével és Czinege Szilvia részvételével mostanra valósult meg.
A modern kritikai kiadás felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot tesz könnyen hozzáférhetővé a történészek és az érdeklődők számára, ezáltal a korabeli magyarországi viszonyok számos rétegének a megismerését is nagymértékben előmozdíthatja
– fogalmaz az MTI.
A gróf levelezése a sors kegyének – és a Széchenyi családnak – köszönhetően nagy arányban fennmaradt. A hagyatékot a nemzeti levéltárban, az MTA és az OSZK kézirattáraiban, a Duna Múzeumban és a soproni Storno-házban őrzik, sőt antikváriumokban, magángyűjteményekben felbukkantak a kutatók előtt ismeretlen levelek is. Az öt éven át tartó csapatmunka legnagyobb nehézségét nem a forrásanyag összegyűjtése okozta, hanem az, hogy a levelek németül, magyarul, franciául és angolul íródtak, és olykor akár egy levélen belül keveredik bennük a nyelvhasználat. Czinege Szilvia történész-németnyelv-tanár feladata a magyarul írt levelek feldolgozása és a német nyelvűek lefordítása volt, amit nehezített Széchenyi délnémet nyelvjárása, nyelvi archaizmusa is.
A levelek ötödét – mintegy ezeregyszázat – a gróf jószágigazgatójának, Liebenberg (Lunkányi) Jánosnak írta.
A gróf sok levelet írt szüleinek és kevesebbet két bátyjának, Lajosnak és Pálnak a katonaéletéről, angliai és keleti utazásairól, míg a harmincas években született közéleti, gazdasági témájú, az ország megreformálásával foglalkozó írásainak címzettjei leggyakrabban Wesselényi Miklós, Felsőbüki Nagy Pál, József főherceg vagy Metternich birodalmi kancellár voltak.
Az angolul és franciául írt levelek fordításával eredetileg Oplatka Andrást bízták meg, akinek a szerkesztésében 2014-ben már megjelent a 260 Széchenyi-levelet magyarul közreadó válogatás. A zürichi és bécsi egyetemek neves tanára azonban 2020 májusában elhunyt, ezért a munkát a szegedi egyetemről Balázs Péter, a Történeti Intézet habilitált egyetemi docense végzi.
Czinege Szilvia szerint a levelek stílusa finoman árnyalja a gróf naplójából ismert Széchenyi-képet, mert érzékelhetően átszüremlik rajtuk a személyisége.
Fogalmazványait nagy műgonddal alkotta meg, ugyanakkor helyenként a grafomán jelző sem tűnik túlzottnak. Legtöbb levelét először piszkozatban írta meg, majd kijavította benne a szórendi, mondattani hibákat, sőt számos levélnek létezik köztes másolati példánya is, amelyet írnoka vetett papírra, mielőtt a gróf megírta volna a végleges változatot.
Az online publikálás során a szövegkritikai szempontból feldolgozott és jegyzetelt levelek folyamatosan kerülnek be a www.szechenyilevel
Megjegyzések
Megjegyzés küldése