Etarget -közép

Farkasházyt is megleckéztette a kisfiú, akinek nem jutott kabát az Eb-selejtezőn

Kemény üzenet, zseniális tanítás volt.

Felhévizy Félix nagyon szereti a focit. Gyerekkora óta a játék szerelmese, ő maga is játszott, mégpedig a negyedosztályban. De ahogy azt Esterházy is megírta az Utazás a tizenhatos mélyére című könyvében, ő sem egy elfuserált elsőosztályú, nem egy tehetségtelen másodosztályú és nem is egy fegyelmezetlen, frusztrált harmadosztályú játékos volt, hanem egy jó képességű negyedosztályú focista. Hiszen ez egy jól hierarchizált szakma. Aztán Félixet az élet az újságírás felé sodorta, így nem maradt más számára, mint a szurkolás, a szurkolói lét. 

Az már többször szóba került korábbi jegyzetekben, hogy a Fradinak szurkol, de arról még nem nagyon esett szó, hogy a magyar válogatott a legnagyobb kedvence.

Amikor kifut a nemzeti tizenegy a pályára meggypiros mezben, rajta a csodálatos magyar címerrel, nem lehet vele bírni. Most is extázisba jött, hiszen hétfőn megkezdődött az Eb-selejtező-sorozat. Elsőként Bulgária nemzeti csapatával kellett megmérkőzniük a magyaroknak. Minden nagyszerűen alakult, a srácok parádés játékkal, magabiztosan győzték le a bolgár csapatot, 3-0 arányban. 


 

A mérkőzésen szenzációs volt a hangulat, de ez már hosszú évek óta nem meglepetés, hiszen ellenféltől függetlenül mindig tömött lelátók fogadják a válogatottat. Azonban volt a mérkőzésnek egy olyan mozzanata, amit talán még a találkozónál is nagyobb visszhang, publicitás kísért. 

Nagyon szép és kedves szokás alakult ki a focimeccseken. A csapatokat válogatottmezbe öltözött kisgyerekek kísérik ki a pályára, minden játékos mellé jut egy kislány vagy kisfiú, és együtt hallgatják meg a két pályára lépő ország himnuszát. Ez a kedves és előremutató gesztus az utóbbi időben tovább finomodott, a kifutó csapatok a kabátjukat, melegítőfelsőjüket ráterítik a kisgyerekekre, hogy ne fázzanak meg, főként ha az idő olyan kellemetlen, mint ahogy az a mostani meccsnapon volt. Ezúttal azonban egy kisfiú nem kapott kabátot, mert az őt bekísérő bolgár kapuson nem volt pluszöltözet, így nem tudta azt ráteríteni a fiúra. Ez a jelenet sokaknak szemet szúrt, hiszen egyedül egy srácon nem volt kabát. 

Mindenfélét írogattak a magyar foci „jóakarói”, hogy megfázott, tüdőgyulladást kapott szegény. Végül maga a kisfiú öntött tiszta vizet a pohárba, mert közölte: semmi baja, nem fázott meg, és egyébként is, élete legnagyobb élménye volt az az este.

„A kisöcsém, Bálint és én is meghívást kaptam a mérkőzésre. Három hétig úgy aludtunk el és ébredtünk fel, hogy csak erre az alkalomra vártunk. Nagyon jól éreztük magunkat! A teljes felszerelést, amiben kint vonultunk, haza is vihettük. Abban aludtunk, másnap a mezben mentünk iskolába. Kaptunk finom vacsorát is és a találkozót egy külön szektorban tekinthettük meg” – nyilatkozta Nándi a Vehír.hu-nak. 

Nagyon megható szavak ezek egy ilyen kis gyerek szájából. Kiolvasható belőlük a foci, a sport iránti alázat, és ami még talán ennél is fontosabb, a hazaszeretet és a magyar nemzeti mez tisztelete. Ez a kisfiú, Nándi nagyon sok embernek mutatott példát ezekkel a szavakkal. Többek közt keményen megleckéztette Farkasházy Tivadart is, aki pusztán azért, mert nem szereti Orbán Viktort és a mostani kormányt, képes volt az alábbiakat mondani, még korábban, az ATV Egyenes beszéd című műsorában: 

„[…] Boldoggá tesz mindig, amikor a magyar válogatott kikap, mert ez is mutatja Orbán Viktor labdarúgással kapcsolatos elhibázott politikáját.”

Kemény üzenet, zseniális tanítás volt ez a ballib, gyűlölködő Farkasházynak és hasonszőrű rosszindulatú társainak. 

Lám, lám, így is lehet. Köszönjük, Nándi! 

– 2010 óta a magyar fociban tudatos, tervszerű építkezés folyik. Sportlétesítmények, műfüves edzőpályák, sportcsarnokok, XXI. századi stadionok épülnek. Sok más mellett ennek is betudhatók a mai sikereink a labdarúgásban. Mindig lesznek gyűlölködők, rosszakarók és károgók, de addig, amíg lesznek ilyen kissrácaink, mint Nándi, aki bár kabátot nem kapott ezen az estén, de büszkén viselte a szíve fölött a magyar címert, addig nincs miért aggódni, van remény – gondolta magában büszkeségtől dagadó kebellel Felhévizy, és újból megnézte a hétfő esti mérkőzés csodálatos góljait.

Borítókép: Farkasházy Tivadar (Fotó: Korponai Tamás/Nemzeti Sport)

Felhévizy Félix - www.magyarnemzet.hu

 

Megjegyzések