Ezt látniuk kell!
Egyes régészeti leletek olykor több kérdést vetnek fel, mint amennyire jelenlegi tudásunk alapján válaszolni lehet. Ebbe a körbe tartozik a tavaly előkerült római kori orvos, akinek a teteme mellett világszenzációt jelentő eszközöket találtak. Nem túlzás a jelző, hiszen abból a korból kizárólag Pompejiből került elő hasonlóan értékes anyag.
Megint egy példa arra, hogy milyen hasznos a közösségi régészet, hogy mennyi minden köszönhető az amatőröknek. Ők azok, akik nem kirabolják a lelőhelyeket, hanem, ha találnak valamit, értesítik a helyi múzeumot.
A jászberényi Jász Múzeumhoz 2016 óta kötődik egy csoport – ennek három tagja bukkant a lelőhelyre.
Arról a helyről korábban nagyon értékes ékszerek, egykori öveknek az elemei kerültek elő. A régészek a szétszórt leletek alapján azonban nem tudták pontosan meghatározni, hol kutassanak. Ezért volt szükség a lelőhely részletes felmérésére.
Ennek meg is lett az eredménye, hiszen megtalálták az avar kori temetőt, és tudatosan dönthettek arról, hogy mely részét tárják fel.
– Az ELTE Régészettudományi Intézetének, a Jász Múzeumnak és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének munkatársai tavaly szisztematikus terepbejárást, magnetométeres felmérést, majd tanásatást végeztek.
Részletesen feltérképeztük a lelőhelyet, majd gondos tervezés után kijelöltünk egy szelvényt, amelyet 2022 szeptemberében feltártunk – ismertette a programot Samu Levente, az ELTE Régészettudományi Intézetének munkatársa.
Sokáig azt hitték, hogy őskori objektumra bukkantak, hiszen itt nagyon erős az őskori jelenlét. A lelőhely többi objektumához képest egy jóval halványabb, nehezen körvonalazható foltra, egy sírra figyeltek fel. Az ott eltemetett ember kétezer éven keresztül viszonylagos békében pihenhetett – annak ellenére, hogy nem temették mélyre. Alig hatvan centiméterrel a mai felszín alatt feküdt. Szerencsére az eke nem bolygatta meg, szinte eredeti állapotában találhattak rá. Azért szinte, mert egy állatjárat vezetett végig a síron.
Az itt közlekedő kisállatok egy eszközt el is sodortak az eredeti helyéről.
Eszközt? Nem is akármilyen eszközt. Egy szikét, amelyet a fej bal oldalán találtak. Az ásatás során arra figyeltek fel, hogy a lábfejeknél nagyobb mennyiségű tárgyat helyeztek el két faládában. Szikék, emelők, véső, kések, csipesz, fogó és egy spatula is előkerült. Egy teljes készlet. Komplett orvosi eszköztár. A kelta kortól a középkorig terjedő időszak orvosi eszközeinek átnézése után bizonyosodott be, hogy ezek római koriak. A jobb térd külső oldalán sima felületű kődarabot is találtak – dörzskő volt, amelyet korabeli gyógyszerek, gyógynövények feldolgozására használtak. Az állatok mozgásától elsodródott orvosi szike a fej bal oldalára került. Kétezer év alatt két métert tett meg.
Az egykori Római Birodalom határain kívül mindössze egy ilyen orvossír ismert (a mai Németország területéről). A birodalom határain belül természetesen számos hasonlóról tudnak. Számuk valahol nyolcvan-száz körül lehet – ez viszont még mindig rendkívül alacsony, ha a sok ezer egyéb feltárt sírhoz viszonyítjuk, melyeknek többsége a nagyobb római kori városokhoz, központokhoz kötődik.
Samu Levente szerint fontos különbséget tennünk az orvosi eszközök, illetve az orvossírok között. Eszközöket számos római városból ismerünk, elég, ha a közeli Aquincumra gondolunk. Az olyan leletek azonban rendkívül ritkák, ahol az orvos és az eszközei is előkerülnek, ráadásul bolygatatlanul.
A jászsági lelőhelyről előkerült szikék nyele rézből készült, a penge acélból. Sőt. A pengék cserélhetők voltak, ha elkopott a penge, egyszerű mozdulattal betehettek egy újat. Mindez kétezer évvel ezelőtt! Az egyik orvosi eszköz különösen sok fejtörést okozott, mert a hosszas elemzés ellenére sem biztosak a funkciójában. A törött tárgy talán egy fúró nyele lehetett, esetleg egy erősebb kés maradványa.
Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója szerint a tárgyakat tausírozással díszítették. A fémtárgyakon használt díszítési eljárás lényege, hogy a tárgyba mintát vésnek, majd más, rendszerint nemesfémből készült huzalt kalapálnak a vésetbe, amely így elütő színével díszíti a tárgyat. Ebben az esetben a rézalapba ezüstöt helyeztek – erre csak a legmagasabb nívón dolgozó műhelyek képesek. A korabeli eszközök alig öt százaléka tausírozott. (A díszítés egyébként nemcsak esztétikai szempontokat szolgált, hanem megkönnyítette a munkát is a szikékkel.)
A római hadseregben az orvosok a légiókkal együtt vándoroltak. Elképzelhető, hogy egy hadjárat miatt kelt át a Dunán és került a Jászságba az elhunyt. Egyáltalán, mi vihette a Jászságba az orvost? Azt sem tudjuk, hogy szarmata, római vagy a birodalom más területéről származó orvos volt-e.
Az előbb említett kérdésekre nem biztos, hogy adhatók korrekt válaszok. Folyamatban van az eltemetett orvos genetikai és izotópos vizsgálata – ezeknek segítségével szeretnének fényt deríteni arra, hogy helyi vagy esetleg távolabbról érkező emberről van-e szó. A jelenlegi ismereteink szerint az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a római hadsereg hajthatott végre valamilyen műveletet a területen, s velük érkezhetett egy katonai orvos. Elképzelhető, hogy egy szarmata előkelőség kérésének tett eleget – gyógyítsa meg őt, vagy valamelyik családtagját –, és ott érte a halál.
Ezek azonban csak hipotézisek, meg kell várni a kutatás minden eredményét. A radiokarbon-vizsgálatok szerint időszámításunk után 25–125 között temették el. Ez meglehetősen homályos időszaka a Duna–Tisza közének, egyelőre nagyon kevés lelettel, így nem igazán tudják más lelőhelyekkel párhuzamba állítani.
Ez a kor Pannónia meghódításának ideje, amikor egyre nagyobb területek tartoznak a Római Birodalomhoz. Vespasianus császár uralkodásának idején, hetven körül jön létre Pannónia tartomány. Nagyon érdekes történelmi időszak ez, és még érdekesebb, hogy mit keresett a birodalom határától 75 kilométerre keletre található Jászságban ez az orvos.
– Szakemberként eláll a szavam. Ez a lelet ugyanis nem létezhet. De létezik, ezért ki merem jelenteni, hogy világszenzáció. A Vezúv tűzhányó által időszámításunk szerint 79-ben betemetett Pompeji település feltárásán került elő egyedül hasonló minőségű és összetettségű orvosi készlet. De ami Pompejinél logikus lelet, az a Jászságban egyáltalán nem magától értetődő – értékelte a bejelentést Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója.
A római sebészet a görög sebészeti iskolára épül. Az első századból húsz orvos neve ismert, szinte mindegyik görög. És akkor a Jászságban előkerül egy halott, a birodalom egyik csúcsorvosa, a birodalom egyik legjobb sebészeti készletével! Az egyik eszköz foggyökér kiemelésére alkalmas. Az orvosnak is hiányzik két foga, a fogágy gyógyultnak tűnik. Azaz kihúzták (kihúzta?) a két fogát.
Akkoriban az orvosi eszközöket forró vízbe és ecetbe mártották, s ezzel rengeteg fertőzést megelőztek – ráéreztek arra, hogy miként kerüljék el a fertőzéseket. Ennek köszönhetően amputálhattak végtagokat, s hajthattak végre olyan műtéteket, amelyek nem vezetnek vérmérgezéshez.
A XIX. század közepéig a sebészet klasszikus akadályokkal küzdött. A legnagyobb kihívást és nehézséget a műtéti fájdalom csillapítása, a sebészeti fertőzések megelőzése és leküzdése, valamint a vérpótlás megoldatlansága jelentette. Amíg ez nem oldódott meg, nem végezhettek nagyobb testüregi műtéteket. Ezért testfelszíni sebészetről beszélhetünk a XIX. század derekáig.
Érthetetlen, hogy ilyen értékes és drága készletet miért temettek az elhunyt mellé. Talán azért, mert tiszteletre méltó gyógyító lehetett, akinek az életét ezzel a gesztussal ismerték el. Az is elképzelhető, hogy a környéken élő szarmaták egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az eszközökkel. Ha nem volt, aki továbbvigye a mesterséget, a szerszámok semmit sem érnek.
– Ahhoz, hogy ez az ember ezeket az eszközöket használja, alapos szakmai tudás mellett komoly kézügyesség is kellett. Biztos vagyok abban, hogy ez az ötven-hatvan éves korában elhunyt ember görög származású. Meggyőződésem, hogy korának egyik csúcsorvosa lehetett, aki a legkiválóbb képzést kaphatta. Távol a mai Jászságtól – értékelt Vida Tivadar, akitől megtudtuk, hogy a kor orvosai szinte mind görög származásúak. Az orvosokat akkoriban általában görögök oktatják görögül. Az orvosoknak egyébként nem volt olyan kitüntetett szerepük a Római Birodalomban, mint napjainkban. Általában görög rabszolgák voltak, akiket olykor felszabadítottak, ha meggyógyítottak egy szenátort, hadvezért, konzult.
A halottat és becses eszközeit szeretnék minél hamarabb kiállítani, elsőként természetesen a Jász Múzeumban, Jászberényben. Vida Tivadar biztos abban, hogy a lelet hazai és külföldi kiállítások szenzációja lehet és lesz.
Borítókép: A római kori orvos koponyája (Fotó: Havran Zoltán)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése