A liberálisok nem értik sem a viccet, sem a valóságot, sem a kettő közötti különbséget.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában kipattant pedofilügy kapcsán vadul tolonganak a liberálisok (akik mellesleg mostanában sajátságos szexuális orientációként próbálják dekriminalizálni a pedofíliát), hogy rúghassanak egyet Böjte Csabába.
Ő azonban náluk keményebb ellenfélen – a román államon – szocializálódott. Ráadásul kiváló a humorérzéke, amire igen nagy szükség van, ha valaki Romániában magyarként nem akar megőrülni.
Így aztán minden valószínűség szerint jókat derül, amikor az önkielégítéseit az internet nyilvánossága előtt végző, az erről készült szelfiket random módon kiválasztott hölgyeknek kéjes örömmel szétküldözgető Gréczy Zsolt fekete Facebook-háttér elé kiírja, hogy Böjte Csaba egy gonosz fráter (lehet, hogy szexuális erőszak témában háttérbe kellene vonulni, Zsolti…).
Vagy amikor a kommunistából jó ritmusérzékkel liberálissá avanzsált édesapjának a Soros-hálózat segítségével felfújt népszerűségét ügyesen kihasználó, szakmányban nácizó Vásárhelyi Mária felsikolt, hogy Böjte Csaba egy strici. Vagy amikor a magát most éppen istenhívőként aposztrofáló Mérő Vera Isten ostoraként közli, hogy a végítélet napján Böjte Csaba nagyon meg fogja szívni.
Böjte Csaba közben mosolyog. És elsüt egy poént a nőkről, akik ha virágot kapnak turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. Nem olyan komplikált a női lélek.
Erre aztán idegrángásba kezd az Amerikai Magyar Népszava, és a vallástörténészként keresztények gyalázására szakosodott Gábor György, akinek klaviatúrájából az undorító szörnyeteg kifejezés pottyan ki; továbbá elkezdi hergelni magát az ellenzéki közvélemény józanabbnak tartott része is, köztük Hont András, aki az ATV-ben tahónak nevezi Böjte Csabát.
Mi meg jót mulatunk, egyrészt azért, mert értékeljük a poént, másrészt pedig azért, mert mindig jólesik, amikor liberáliséknál hangos sikoltozás támad. Közben nyugtázzuk, amit személyes találkozásaink során már többször megállapítottunk: Böjte Csaba jó fej.
Szent ember, de nem szentfazék. Jók a poénjai. Pedig azt még el sem sütötte, hogy a sör nem ital, a medve nem játék, az asszony nem ember. Ugyanis ilyen vicc is van.
És mi ezt a viccet is szeretjük, meséljük. És pontosan azért szeretjük, és azért meséljük, mert ez egy vicc.
De sajnos a liberálisok nem értik sem a viccet, sem a valóságot, sem a kettő közötti különbséget. Fogalmuk sincs arról, hogy aki ilyen vicceket mesél, az nem feltétlenül gyűlöli vagy nézi le a nőket, hanem lehet rendes férj, aki szereti és egyenrangú partnerként kezeli a feleségét.
Ahogy az sem fér a fejükbe, hogy aki cigány vicceket mesél, az nem feltétlenül rasszista, aki zsidó vicceket mesél, az nem feltétlenül antiszemita, aki skót vicceket mesél, az nem feltétlenül utálja a skótokat, és aki rendőr vicceket mesél, az nem feltétlenül utálja a rendőröket. Ezen szellemi hiátusukból adódóan a liberálisok egészen egyszerűen – amúgy Aczél György-i módon – be kívánják tiltani a nekik nem tetsző és/vagy általuk nem értett vicceket és poénokat.
Csakhogy van itt egy kis bökkenő. Minél inkább száműzni akarják, mi annál inkább és annál nagyobb örömmel meséljük ezeket. Nem fogadjuk el, hogy ne süthessünk el szőke nős, rendőrös vagy éppen egyes népcsoportokat karikírozó poénokat.
A vicc- és poénbetiltási kísérleteket ugyanolyan támadásnak értékeljük szabadságunk, tradícióink és életformánk ellen, mint a hagyományos családmodell szétverésére tett kísérleteket vagy éppen a húsfogyasztás, az állattartás vagy a vadászat bűnös dologként való megbélyegzését, és az ezek tiltására tett próbálkozásokat. Ebből következően küzdeni fogunk ezen kísérletek ellen – például poénkodással, viccmeséléssel.
Borítókép: Böjte Csaba atya (Fotó: Hajdú-Bihari Napló/Kiss Annamarie)
Felföldi Zoltán - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése