Legyen neki könnyű a föld.
Hetvenhat éves korában elhunyt Balázsovits Lajos, a nemzet színésze, színházi rendező, színigazgató, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja – tudatta a Nemzeti Színház szerdán az MTI-vel.
Tájékoztatásuk szerint a Balázs Béla-díjas művészt, aki 2012-ben vonult végleg vissza a színházi világtól, hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után szerdán Budapesten érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Balázsovits Lajos 1946. december 4-én született Nagykanizsán. 1965 és 1969 között végezte el a Színművészeti Főiskolát, 1968-ban, még főiskolásként állt először kamera elé Makk Károly Isten és ember előtt című filmjében. p>
Ezt 1969-70-ben számos szerep követte: Mészáros Márta Holdudvar című alkotásában játszott Kovács Kati partnereként, akivel Jancsó Miklós Fényes szelek című filmjében is együtt szerepelt. A Sára Sándor rendezte Feldobott kőben, majd Jancsó Égi bárányában, Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok! és Rózsa János Bűbájosok című filmjében is játszott.Az
1970-es évek elején a világhírű olasz rendező, Luchino Visconti szemelte
ki Tadzio szerepére (Halál Velencében, 1971). A szerepet ugyan egy, a
figurához korban közelebb álló tizenéves svéd színész kapta meg, de
Visconti támogatásával külföldi bemutatkozási lehetőséget kapott,
1974-ben Liliana Cavani olasz filmrendezőnő Milarepa tibeti jógiról
készült filmjének főszerepét játszhatta el.
A fiatal színészt a magyar rendezők gyerekfilmekben is előszeretettel foglalkoztatták, játszott Kovács András Staféta (1971) és Palásthy György Hahó, a tenger! (1971) című filmjében és számos tv-filmben.
Jancsó Miklóssal folytatott együttműködése sem szakadt meg. A 19.
századi agrárszocialista mozgalmak idején játszódó Még kér a népben
(1972) és a Gyurkó László drámája alapján készült
Szerelmem,
Elektrában (1974) is játszott. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki
1976-ban bemutatott közös eposzuk, a Magánbűnök, közerkölcsök, amelyet
az 1976-os cannes-i filmfesztiválra az egyik olasz versenyfilmként
neveztek be. A mayerlingi tragédiáról szóló, a szexualitás ábrázolásában
akkor merésznek számító alkotást Olaszországban pornográfia vádjával
egy időre be is tiltották, és bíróság elé idézték a producert és a
rendezőt. Magyarországon csak a nyolcvanas évek végén mutatták be, de a
legenda szerint a jugoszláviai vetítésekre autóbuszos kirándulásokat
szerveztek a dél-magyarországi településekről, nem utolsósorban a Rudolf
trónörököst alakító Balázsovitsért. A magyar rapszódia (1978) és az
Allegro barbaro (1979) című Jancsó-művekben, majd az 1987-es Szörnyek
évadjában is láthatta a közönség.
Ő alakította Kalmár
tanár urat a Zsurzs Éva rendezte, négyrészes Abigél című televíziós
filmsorozatban 1978-ban. Rényi Tamás Élve vagy halva (1980) című
történelmi kalandfilmjében Noszlopy Gáspár alakját formálta meg.
Szerepelt Szabó István Oscar-díjra jelölt művében, a Bizalomban (1980)
és Fábri Zoltán Requiemjében is (1981).
A filmszerepekkel
elhalmozott művész színházi pályafutása 1968-ban a Madách Színházban
kezdődött, majd 1974-től a Vígszínházban folytatódott. 1979-ben
csatlakozott a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) színtársulatához.
1982-ben visszatért a Madáchba, 1991-ben pedig a Nemzeti Színházhoz
szerződött. 1990-92-ig a Magyar Színészkamara ügyvivője volt.
A
korábban lírai alkatú, idővel karakterszínésszé vált művész életében a
filmezést – bár Jancsó szerepajánlatait továbbra sem utasította vissza –
végül csaknem teljesen háttérbe szorította a színpad, amikor 1992-ben
nemzeti színházi tagságát a Játékszín igazgatói székére cserélte fel;
2012-ig igazgatta a teátrumot, amelynek éléről húsz év után távoznia
kellett, mert a színház állami támogatását megvonták, majd magánkézbe
adták.
Elnyerte 1969-ben a magyar filmszemle díját,
1982-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, 1987-ben az érdemes művész
címet, 2015-ben Örökös Tagságot kapott a Halhatatlanok Társulatában.
2022-ben, Haumann Péter helyére választották meg a nemzet színészévé.
Özvegye, Almási Éva Kossuth-díjas színésznő szintén a nemzet színésze.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése