Szoboszlai Dominik a klubfutball csúcsára ért

Puskásék óta nem történt magyar focistával ilyen...

Tovább emelkedik a magyar foci renoméja: Szoboszlai azt jelentheti majd Magyarországnak, amit Messi Argentínának vagy Modric Horvátországnak.

Szoboszlai Dominik 22 éves. Ha a Liverpool FC, a földkerekség egyik legismertebb márkája, azon belül focicsapata pár évvel később célozza meg a magyar válogatott csapatkapitányát, akkor is a levegőbe csaptunk volna, így viszont kétszer is, hiszen még több ideje marad a futball krémjének a krémjében:

a topcsapatokat kiemelt figyelem övezi, mozzanataikat milliók, esetenként százmilliók követik.

Ez nem vicc. És ez csodálatos kilátásokkal kecsegtet, minden szempontból.

 

Először is a Liverpool kizárólag a következő csapatokkal vethető össze renomé, népszerűség, múlt, valószínűsíthető jövő és nagyjából minden egyéb tekintetben: Real Madrid, Barcelona, Milan, Bayer München, Manchester United.

Ők a történelmileg (is) legnagyobbak. Még az újonnan felpumpált csapatoknak is évtizedek kellenek, hogy bekerüljenek ide, nemhogy a többieknek, de történelmet ők sem tudnak hamisítani a semmiből: felkészül a Manchester City, a Chelsea, a PSG, meg a többiek. 

Puskás Ferenc (Real), Kocsis Sándor (Barca) és Czibor Zoltán (Barca) után először kerül magyar játékos sztárként (!) sztárcsapatba.

Nem az ifibe, nem raktárosnak, nem sminkmesternek, nem taktikai cserének és kiegészítő embernek – pedig ezek is sikerek a köbön –, hanem a csapat húzóemberének. 

Szoboszlainak összejött a lépcső fölfelé. És tegyük hozzá: vele Magyarországnak is.

A foci ugyanis, még napjaink vérzivataros, nyálcsorgatós, fekete-fehér éveiben is olyan reklámérték, országimázs, anyám tyúkja, vagy mindegy, hogyan nevezzük, ami a gyermeki öröm és a felnőtt szenvedély politikától megtisztított, tiszta forrása. Mindez teljesen független attól, hogy egyes politikusok vagy politizáló valakik jobban vagy kevésbé szeretik.

A foci leveti magáról a közéleti izzadtság mázát, megtöri a búvalbaszott értelmiségi körjátékot: szétpattintja a buborékokat.

Ezeken túl, ami a legfontosabb,

a focinak mitikus jellege van: képes felülírni a „többi valóságot”,

képes önmagában kialakítani egy ország karakterét a kívülállók a szemében, akik a legtöbbször impulzusok alapján döntenek. A foci az egyik legerősebb tudatmódosító: saját törvényei vannak, úgy működik, mint valami jogforrás, a hatalma megkérdőjelezhetetlen.

Idézzük fel egy pillanatra az Argentínáról bennünk élő, valószínűleg színes, izgalmas, vagány képet. Aztán most vonjuk ki ebből Messit és Maradonát.

Mi marad? Egyik oldalról – költői túlzással – pampák, tangó, meg Evita, a másik oldalról államcsődök sorozata. Ami nem kérdés: gyökeresen más Argentína élne bennünk a focimágusok nélkül. És más Horvátország élne bennünk Modric nélkül. És más Magyarország Puskás nélkül.

Egy szó, mint száz: Szoboszlai igazolása a Premier League, valamint a golyóbis egyik legpatinásabb klubjához tovább húzza fölfelé a magyar foci renoméját,

további magyar tehetségeket lavírozhat naposabb tájak felé, megtörheti az optikát, új focilegendát szülhet,

Szoboszlai-mezben feszítő gyerekek és felnőttek rohangálhatnak majd szerte a világban.

Országimázs szempontjából pedig azt jelentheti Magyarországnak, amit Messi Argentinának, vagy Modric Horvátországnak: minden politikai húzásnál többet.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

Kovács Gergő - www.mandiner.hu