Etarget -közép

Daszvidanyia, tovaris Pressman!

Bajban vagyok. 

Nem tudom, hogyan is kell most szólítani az amerikai nagykövetség vezetőjét. Zdrasztvujtye Tovarissal köszöntsem, vagy kedves kollégának tituláljam? Ha jóhiszemű vagyok, akkor kollégának hívnám ezt a Pressmant, aki tegnap óta már szerkesztené is a Magyar Nemzetet. 

Megüzente ugyanis, hogy szerinte nem jó a cikkünk címében a szóhasználat. Értem. De amikor ugyanez az ember Magyarországról beszél tiszteletlenül, vajon miért nem kényes ennyire a szóhasználatra?

Ha az újdonsült „kolléga” leírja – helyes szóhasználattal –, hogy Magyarország demokrácia, mellette pedig gesztusként azt is kérné, hogy mivel már nagyon sok magyar embert vérig sértett, helyezzék át tőlünk, és a tetejébe visszavonná, helyreigazítaná azt a temérdek hazugságot, amit eddig terjesztett rólunk, akkor talán, esetleg javítanánk a kifogásolt címen.


 

Vagy játszhatjuk azt is, amit velünk Brüsszel. Teljesítené a kérésünket, el is húzna innen, mi pedig csak újabb és újabb kéréseket fogalmaznánk meg. Amíg azokat nem teljesíti, addig bizony mi sem írjuk át a címet… És hogy utána mi lenne? Újabb és újabb ürügyeket keresnénk, miért marad a korábbi cím. 

Tudod, „kolléga”, e téren sokat tanulhattunk tőled, tőletek.

Ha megsértettelek azzal, hogy lekollégáztalak, akkor maradhatunk a Tovaris Pressman megszólításnál, ahogy szimpatikusabb. A lényegen ez mit sem változtat: Tovaris, daszvidanyia!

Borítókép: David Pressman, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete (Fotó: Teknős Miklós)

Tóth Tamás Antal - www.magyarnemzet.hu

p>

Megjegyzések