Kiderült Von Der Leyen titka...
Léteznek olyan állatok Európában, amelyek fittyet hánynak az Európai Unió állásfoglalásaira. Szabadon, saját törvényeik alapján falkáznak, és időnként megeszik azt, ami elébük kerül és ami, ki tudja, hány évezrede, a vadállatok étlapján szerepel. Általában más állatokat. Mint például az a farkas, amelyik megtámadta az Európai Unió elnökének, Ursula von der Leyennek Dolly nevű, már idős korban legelésző pónilovát. És ha már megtámadta, meg is ette. p>
Mert a farkas buta, és nem tud különbséget tenni egy külterületi gazdálkodó és az uniós elnök között. A ló neki ló, akárkié is. Ráadásul érdekesnek vélhette, nem biztos, hogy látott már ilyen kis lovat.A nemzetközi pónikongresszus (ez nem vicc, van ilyen!) 122 cm marmagasságban határozta meg a pónik felső határát. Vagyis amelyik állat ennyi, az póni, amelyik nagyobb, az ló. Az unió amúgy is szeret ilyen határozatokat hozni. Majd ők megmondják, hány centitől milyen a micsoda. A farkas nem olvashatta ezt a határozatot, és bár ránézésre öregecskének és kicsinek tűnt a ló, igazából menekülésre is képtelen volt már, megölte. Lehet, hogy lóbaráti gondolatból.
Öreg is, beteg is már, kegyelmezzünk meg. Legyen szép halála. Mégis csak más, ha azt mondja a gazda, hogy egy vérszomjas ragadozó ölte meg, és nem csak úgy eldőlt a mezőn. Az igen, az napokig téma lehet a környéken.
Napokig? Évekig! Mert mit tett az elnök asszony? Összehívta az unió illetékes bizottságait, dolgozzanak ki javaslatokat az európai farkasfalka megtizedelésére. Mert ezek a nomád, ki tudja honnan, miféle elmaradt civilizációkból jött állatok megtámadják a jámbor, 122 marmagasság alatti pónikat. A farkas sajnos nem tud védekezni. Mondhatná, hogy éhes, meg hogy tápláléklánc, meg hogy úgyis öreg volt már a szerencsétlen. Pedig vannak jogai! A bizottság tagjai azért voltak nehéz helyzetben, mert a farkas védelem alatt áll. Természetvédelem alatt. Nem lehet csak úgy kilőni vagy megritkítani az állományt, esetleg a farkaskölyköket kilopni a fészkekből, mert annak súlyos következményei lehetnek. Bűncselekmény. Feltéve természetesen, ha a farkas emberre támad, akkor szabad. De csak egy másik állatot… – De Dolly nem egyszerűen állat volt! A család mindene, a gyermekek szeme fénye! – fakadhatott ki az elnök asszony, és szeméből patakzottak a könnyek. Utasítást adott, még a védelmi határozatok visszavonása előtt, és kilövette a farkast. Vagyis bűncselekményt követett el, visszaélt a hatalmával.
Kíváncsi vagyok, ilyenkor hogy állapítják meg a nyomozók, melyik volt az. Boncolás alapján? Ha a gyomrában van Dolly kis csengője, akkor persze már bizonyított a dolog. De a boncolásig el kell jutni. Vagy csak véres a szája széle? Esetleg a vallatások nyomán beismerte, hogy ő volt? Vagy hogyan? A farkas eddig része volt az uniós törvénykezésnek. De megszegte a szabályokat. A főnök póniját támadta meg. Már oda is eljutottak, a farkas nem is európai fajta, valahonnan a vadkeletről jött, állati elvei vannak.
Igaz, eddig természetvédelmi törvény védte, de majd ezen is változtatunk. A renitensek miatt az alaptörvényeken is változtatunk. Miért? Ha például az uniós elnöki rendszer folytonosságán egy renitens állam miatt lehet változtatni, kifog rajtunk egy állat?
Érdekelne, hogy a farkasok ügyében összehozott bizottság milyen javaslatokkal állt elő. Vonjuk meg a támogatást azoktól az országoktól, amelyek továbbra is védett fajnak tekintik, és igyekeznek megfelelő élettérben tartani őket? Mert ezek renitens államok. Nem nézik, kinek a póniját falatozta be egyikük, számukra a farkas a természet része, meg kell tanulni együtt élni vele, nem azonnal irtani.
Egy másik vélemény szerint – gondolom – a szaporodásukat kell megakadályozni. Olyan állapotokat kell teremteni, hogy elmenjen a kedvük az élettől, a fajfenntartástól, és egyáltalán a nemzéstől. Úgy, ahogy bizonyos európai országokkal ez már sikerült is, az embereknél, ahol demográfiai mély hullám van, és a tökéletesen kaotikus gazdasági helyzet, a háborús fenyegetettség, a generációs együttlét megszűnése miatt bizonytalanok lettek a fiatalok. Ide gyermeket?! Életet?! Miért?! No, ebbe a lelkiállapotba kell vetni a farkasokat is. Depresszív önmegtartóztatásba, és akkor farkasné hiába érdeklődik a jövő felől, a hím farkas csak fekszik a sarokban és szomorú.
Újabb megoldás a farkas természetes ellenségének a betelepítése. Meg kell vizsgálni, hogy lehet tömegesen importálni olyan állatokat, amelyek farkast esznek. Ez nem lesz egyszerű, de a genetika, a tudomány olyan szinten van, hogy semmi sem lehetetlen. Megkérdezzük a mesterséges intelligenciát is. Hogyan lehet elérni, hogy egy farkas vérig sértsen egy ilyen vadállatot, és attól kezdve a sértett fél már csak őt keresi.
Az is lehet, hogy a farkasnak elvesszük az identitását. Ha a vadállat kifejezésből sikerül kiiktatni a vadat, akkor egyszerű állat marad. Ez már sikerült az emberi világban is nekik, ahol a nemzetállam kifejezésből igyekeztek kiirtani a nemzet szót, és akkor már csak állam maradt. És akkor már csak egybetűnyi különbség van az állat és az állam között. Az a kis különbség pedig hamar eltűnik.
Végül is azt mondta a bizottság: a természetvédelmi törvényt lehet módosítani, a védett állatok közül kivesszük a farkast. Közben a világban a probléma milliónyi, amit meg kellene oldani, de ez most fontos. Tehát a farkas szabadon kilőhető. Vadászható. A renitens állat vagy állam hasznosítható. Mirigyei a kozmetikai iparban, bőre téli bundaként és a többi. Talán még a húsa is ehető, miért, evett már valaki farkast? Lehet, hogy jó.
A farkasok pedig értetlenül állnak a hirtelen feltámadó emberi vadászlelkesedés előtt. Mi ez? Mi történt? Nem tartozunk az európai törvények hatálya alá? Most akkor menekülni kellene? Nem tudják, hogy mindez egy öreg tenyésztett póni miatt van, mert valamelyik hülye közülük pont az elnök asszony Dollyját ette meg. Nem menekülünk, mondják a farkasok. Inkább bevesszük az embert is a természetes ellenségeink közé. És iszonyatos pusztításba kezdünk. Emberre fogunk ezentúl vadászni, ahogy ők is ránk.
Írhatjuk át a meséket: a bárányt vagy a kismalacokat emberre kell cserélni. A farkasokat pedig aki tudja, ölje. Megérdemlik. Dollyért.
Pozsgai Zsolt
A szerző író, rendező
Borítókép: Ursula von der Leyen bizottsági elnök a Dolly névre hallgató egykori pónilovával (Fotó: AFP)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése