Még azt mondják, hogy unalmas a magyar közélet. Dehogy! Itt van például Farkasházy és Ujhelyi minapi duettje. Kabaréba kívánkozik az egész. Kortárs baloldali kakofónia négy felvonásban.
A nyitójelenetben Ujhelyi István (aki nemrég lefalcolt az MSZP-ből, s jövőre Brüsszelnek is istenhozzádot mond) bejelenti: megkísérli föltámasztani halottaiból a szárszói találkozót, amelynek briliáns szóleleménnyel (hisz személyesen Pisti találta ki) SzázSzó lesz a neve.p>
Ám miután a „páciens” immáron hét éve elhalálozott, s így bomlása meglehetősen előrehaladott, nagy és erős mágia szükségeltetik a szeánsz sikeréhez. Kész szerencse, hogy az elhunyt egykori gazdája, maga Farkasházy Tivadar is segít a reszurrekcióban, így a siker szinte borítékolható.
A második felvonásban aztán kibontakozik a konfliktus, a közönség könnyezve (a röhögéstől) figyel. Színpadra libben Farkasházy, és a Népszava hasábjain tudatja: „Meglepődve értesültem egy barátomtól, hogy Újrakezdjük a balatonszárszói találkozót! címmel Ujhelyi Istvánnal és Horgas Péterrel meghívtam szeptember 9-re a Margitszigetre sokakkal együtt, ahol a SzázSzó találkozón jelképesen átadom a stafétát. Nem tudtam erről, én ugyanis nem írtam, nem kaptam, pedig jópofa lett volna, ha meghívom magamat. Elvégre Rákosi elvtársat is meghívták Rákosi elvtárs 60. születésnapjára.” Végezetül három pontba összesűríti mondandója kvintesszenciáját: „1. Nem kezdem velük újra Szárszót. 2. Nem adok át stafétát. 3. Nem hívtam meg rá senkit.”
A színdarab ezen pontján a közönség már fetreng, és el nem tudja képzelni, Ujhelyi hogy lehet ennyire „újhülye”. Ám Pistánk nem hagyja magát, inkább ír egy kifejtőset a Facebookra. Ebben jelzi, ő még Farkasházynál is jobban meg van lepődve, tudniillik „személyesen és online is mindenben egyeztettünk Teddyvel a kezdetektől fogva: a meghívó szövegétől kezdve a kreatív anyagok formavilágán át egészen a programban részt vevő meghívottakig. Még javaslatokat, megjegyzéseket is fűzött hozzá, amelyeket minden esetben beépítettünk.” Hoppá! Ugyanakkor az ezt alátámasztó levelezésüket nem óhajtja nyilvánosságra hozni, mert Ujhelyi szerint az méltatlan lenne. (Magyarán: nem szeretne a jelenleginél is nagyobb hülyét csinálni szegény, gyűlölködésben megfáradt Tivadarból.)
A negyedik felvonásban következik a csúcspont, a katarzis. Farkasházy – megint a Népszavában – megköveti Ujhelyit, és frenetikus magyarázatot ad korábbi süketelésére. Eszerint „augusztus közepén kaptam tőlük egy meghívótervezetet, csak egy másik e-mail-címről, így most nem találtam, mivel azóta egy másik címről érkezett két rövid üzenete, s azt beütve nem mutatta”. Tehát összekutyulta a leveleit, nem lelte. Farkasházy elbeszélése szerint a végül nagy nehezen kibányászott levél alján tényleg szerepel három név (az egyik az övé), ám „egy nehezen átlátható grafika sarkában egy apró buborékban”, ezért kerülhette el a figyelmét. Ha észreveszi, azonnal kéri a neve mellőzését. Egyébiránt nem a szemével van gond, mindössze keveset alszik, az utóbbi másfél évben egyhuzamban egy óránál többet képtelen durmolni. Viszont – mea culpa ide vagy oda – a SzázSzóra nem megy el. Vastaps, könnyek, függöny.
A blőd történetben akad egy – azaz egyetlen – mondat, amely nem kacagtató, hanem figyelmünkre méltó. Ezt Ujhelyi írta a második nekifutásakor: „Igaza van Teddynek: hogy akarunk mi rendszerváltoztatást, ha mi magunk belül ilyen állapotban vagyunk.” Szinte magunk előtt látjuk, ahogy Pista lemondóan legyint, s lecsapja szolgálati laptopja fedelét.
Mint Virág elvtárs A tanúban: „Ezekért harcoltam? Ezek miatt kaptam gyomorfekélyt? Nem baj, visszasírnak még maguk engem.”
Erre azért nem mernénk megesküdni.
Borítókép: Farkasházy Tivadar baloldali humorista balatonszárszói nyaralója egykor a balliberálisok kedvelt fóruma volt ( Fotó: Nemzeti Sport/Korponai Tamás)
Pilhál Tamás - www.magyarnemzet.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése