Török Tibor genetikus az ugor nyelvtörténetről

Mutatjuk a nagy vihart kavart cikket! - Olvassák el!

Bevezetés

p>

A hagyományos magyar őstörténet talaján állók körében némi felzúdulás követte Török Tibor utóbbi időkben megjelent, hátraarcnak tűnő álláspontját az ugorok eredetéről (1). Az angol nyelvű dolgozata Integrating Linguistic, Archaeological and Genetic Perspectives Unfold the Origin of Ugrians címen jelent meg az mdpi.com-on (magyarra fordítását Nagy Lászlónak köszönöm). A felzúdulás annak köszönhető, hogy sem a szerző (akinek a genetikai tudását nem vonom kétségbe), sem a szakma, sem a közönség nem képes a tények súlyozására, pl. a fennmaradt hieroglifikus hun és szarmata nyelvemlékek figyelembe vételére. Aki a múzeumok polcain porosodó hieroglifikus szövegek hasznosításával nem törődik, az mellébeszél, vagy ki van szolgáltatva a mellébeszélőknek. Ez azt is jelenti, hogy a felbukkanó genetikai adatokból nyelvre és identitásra vonatkozó következtetéseket nem érdemes levonni, vagy azt komolyan venni. Tudott dolog, hogy ezeket a gének nem rögzítik. Ebből következően a genetikai eredményeket úgy lehet csűrni és csavarni a nyelvészeti magyarázatokban, ahogyan azt az éppen aktuális széljárás megkívánja. 

 

A közzétett megalapozatlan nézeteken aztán az újságírók akkorát lendítenek, hogy ember legyen a talpán, aki az éppen divatos értelmezés hatása alól ki tudja vonni magát. Lenne pedig elegendő forrás az inkorrektnél inkorrektebb mesék ellenőrzésére, ám ahhoz intelligencia és szorgalom, netán interdiszciplináris szaktudás, nyílt tudományos közeg is szükségeltetik. Ha pánik söpör végig a hazai értelmiségen - egyszer oda, aztán meg vissza - akkor azért elsősorban e feltételek szűk keresztmetszete a felelős. A helyzet ellenőrzésére javaslom, tegye fel a kezét, aki a genetikusok állításait valaha is összevetette az 1. ábrán látható szarmata jelvény és társainak szövegével! Nyilván senki sem tartja fel a kezét, pedig ez alapján értékelni lehetett volna a (genetikai szaktudásuk alapján) messziről jött emberek által előadott újabb históriákat! 

1. ábra. Ragyogó Khuar (is)ten olvasatú szarmata jelvény

A finnugrizmus száz éven át állította, hogy nekünk magyaroknak semmi közünk a hunokhoz, a hagyománnyal ellentétben nem tőlük származunk, hanem - leegyszerűsítve - az obi-ugoroktól. Amibe persze a magyar értelmiség legjobbjai sohasem nyugodtak bele, hiszen a hagyományt nem szabad eldobni holmi megszállók által támogatott hazugságért. E vitában a könyvkiadás monopóliumának és más hasonló, a tudomány haladását korlátozó tényezőknek, például a Vörös Hadseregnek "köszönhetően" a finnugor oldalé lett a dominancia. Hiába jelent meg 1996-ban a Székely rovásjelek hun tárgyakon c. füzetem és később e dolgozat bővített változata A székelység eredete c. kötetben, valamint a Magyar hieroglif írás c. kötet. A könyveim néhány tízezer, a világhálón közzétett cikkeim 900 000 olvasóját nem számítva, a kutya sem törődött a magyarul megszólaló hun, avar és szarmata nyelvemlékekkel. 

Üdítő fordulatot jelentett e helyzetben a genetikusoknak a karosi honfoglalás kori temető csontanyagának elemzése alapján tett megállapítása. E szerint a honfoglalók származása a hun területek felé mutat. Azt is megállapították a Kásler Miklós és társai által végzett kutatások során, hogy az Árpádház genomja Észak-Afganisztánban (2. ábra) alakult ki és kimutatható Mongóliában is. Vagyis a magyar krónikák által előadott hun eredeztetés igaz s a finnugrista hazudozásnak egyszer s mindenkorra vége. 

2. ábra. A három hieroglifából összerakott Andronovo BMAC idol (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten) és "s" (sar "úr") rovásjelei (jobbra)

p>

 

A politikai-gazdasági hatalom azonban - mint tudjuk - időnként ránehezedik az akadémikus "tudományra".

3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (fent), valamint szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint a székely írás megfelelő ("sz", "nt/tn", "s" és "g") rovásjelei alattuk

Török Tibor álláspontja

Azt írja a szerző, hogy "az újabb közleményekben megjelenő genetikai, nyelvi és régészeti adatok kompatibilisek egymással, ami lehetővé teszi, hogy egy nagyon valószínű hipotézist fogalmazzunk meg az ugor nyelvűek előtörténetéről". Ez jól hangzik, ám hozzá kell tenni, hogy új nyelvi adatok a szerző számára lényegében nincsenek, hiszen az újabban elolvasott hieroglifikus szövegeket sem a szerző, sem az akadémikus "tudomány" nem hajlandó létezőnek tekinteni. A genetika és a régészet pedig továbbra sem igazán alkalmas nyelvre vonatkozó perdöntő megállapítások megfogalmazására. 

Az alkalmatlan módszerrel végzett vizsgálat eredménye az értékelő etikai színvonalának megfelelően sokféleképpen magyarázható. Ez nyújt látszólagos lehetőséget ugyanazon genetikai adatoknak egyszer a hun származás melletti, máskor meg az obi-ugor származás melletti érvelésben történő alkalmazására. Ám a két álláspont között nem az eltérés, hanem a hasonlóság a szembeszökő. Valójában mindegyik túlterjeszkedett azon a határon, amelyiken belül mértékadó volt. Ilyenkor szükség van egy független módszerrel történő felülvizsgálatra. A genetikai eredmények alapján kialakított nyelvészeti álláspont ellenőrzésére kézenfekvőnek tűnik a kihasználatlanul porosodó hieroglifikus nyelvemlékek hasznosítása. Ez elől azonban a szerző - egy személyes beszélgetésünkben - elzárkózott.

Török Tibor így folytatja: "Mind a genetikai, mind a régészeti adatok azt mutatják, hogy a mezovszkaja populáció a késő bronzkor északi erdei vadászaival keveredett, ami „proto-ugor” közösség kialakulását eredményezte. Ez a megállapítás összhangban van a protougor nyelv nyelvi rekonstrukciójával." Azaz új nyelvi adatok helyett itt már nyelvi rekonstrukciót említ a szerző. A kettő persze korántsem ugyanaz. A dolgozatból nem derül ki, honnan lehet tudni, hogy a mezovszkaja és az északi erdei vadász populáció magyarul (valamilyen ugornak minősített nyelven) beszélt-e, vagy sem. Mivel erről a szerző egy szót sem ejt, azt feltételezhetjük, hogy erre nincs adata, csupán a genetikai vonal alapján visszavetíti a régmúltba az obi-ugorok ma használt nyelvét. Amit esetleg csak később tanultak el a hunoktól.

Még pontosabban látjuk Török Tibor kiinduló adatainak korlátozott és erőtlen voltát, amikor hivatkozik az elődeire. E szerint "Grünthal et al. [4] és Maróti et al. ősi DNS genom adatai [5] új megvilágításba helyezi az ősi uráli beszélők történetét, ami lehetőséget ad a nyelvi, genetikai és régészeti következtetések közötti összefüggés vizsgálatára". Ezek azért erőtlenek, mert genetikai adatokra ők sem alapozhattak érdemi nyelvészeti megállapításokat. 

"A genetikai adatok azt mutatják, hogy az ősmagyarok keveredtek korai szarmatákkal és korai hunokkal, és megmutatom, hogy az első keveredés összeegyeztethető a gorokhovói kultúra kialakulásával és integrálódásával a korai szarmata prohorovka kultúrába, míg a második keverék a sargat és a szarmata kultúra átalakulása a xiongnu inváziók miatt." Ez esetben is megtalálni véljük azt a hibát, amire Török Tibor genetikus ezt a nyelvészeti kártyavárát építette. A szerző által ősmagyarként emlegetett genetikai csoport magyarságáról és identitásáról ugyanis szintén nincs semmilyen adata. Ugyan honnan veszi azt Török Tibor, hogy az általa kiválasztott genetikai csoport megérdemli az ősmagyar nevet? Átvette az általa hivatkozott szerzőktől, akik genom adatokra építettek? Nyilvánvalóan nekik sincs e csoport magyar identitására vonatkozó adatuk, hiszen a gének az ő kedvükért sem rögzítik a nyelvet. Valójában tehát a szerző csupán nyelvi rekonstrukciók és nyelvi következtetések kiszolgálására vállalkozott, bár arra semmilyen valódi szakmai oka nem volt. 

"Egy nemrégiben készült tanulmány meglehetősen jó összhangot tárt fel a modern uráli nyelveket beszélők között mért genetikai és nyelvi távolságok között, ami a gének és a nyelvek együttdiszperziójára utal. Kimutatták, hogy az uráli nyelvű csoportok egy különálló, nganaszan-szerű genomiális ősi összetevőt osztanak meg, amely Szibériából származik, a magyarok kivételével. Mindazonáltal kimutattuk, hogy ez az ősi komponens a honfoglaló magyarságban jelen volt, de európai környezetükben – különösen a Kárpát-medencébe vándorlásuk után – szinte kimutathatatlan szintre hígult. p>

Ez a fő oka a mai magyar nyelvű és obi-ugor nyelvű csoportok közötti jelentős genetikai különbségnek." Ami azt jelenti, hogy a hantik és manysik felé mutató genetikai jellemzők lényegében hiányoznak a mai magyarságból.  Ezt eddig is tudtuk. Már a genetika közelmúltbeli eredményeit megelőzően, az antropológiai vizsgálatoknak köszönhetően is közismert volt, hogy a hantikkal és manysikkal azonos antropológiai alkat 1%, vagy az alatti a mai magyarságban. Ám akkor mire is épít, mit is állít Török Tibor dolgozata? Az az 1% annyira erőszakos volt, hogy elmagyarosította a 99% egyéb népességet, közte a hunokat és a szarmatákat? Ezt ugyan nem mondja ki, de aligha van más lehetőség, ha a szerző nyelvi világképét komolyan vesszük. A feltételezés nem is lenne példa nélküli, mert pontosan ezt a magyarázatot adta Luigi Luca Cavalli-Sforza populációgenetikus (2). 

Ha a legfontosabb korabeli nyelvi adatokat (a hieroglifikus írásemlékek tanúságát) nem vette figyelembe, ráadásul lényegében értékelhető genetikai kapcsolat sincs az obi-ugorok és a magyarok között, akkor felmerül a kérdés, hogy több-e a véleménye egy hűségnyilatkozatnál ...

Történet a honfoglalókról

 

4. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez (középen) és az égigérő fát jelképező, Dana ős nagy sar a zsenge (mai magyarsággal: Dana ős nagyúr a zsenge "feltámadó, születő") olvasatú mondatjele (balra), valamint az elemi hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "sz", "n", "s" és "zs" rovásjelek (jobbra, fentről lefele)

A szerző elmondja, hogy a X–XI. századi magyarság 113 genomjának elemzése alapján a helyiek többsége, elsősorban európai genomokkal rendelkezett és az egyszerű emberek nagy „falusi” temetőiből került elő. Ezzel szemben a keleti genomkomponensekkel rendelkező bevándorlók többsége a korabeli elit kis „tábori” temetőiből került ki. 

Amihez azt tehetem hozzá, hogy a hieroglifikus emlékeik szerint az őslakosok és a honfoglalók egyaránt használták a magyar hieroglif írást és ezzel az írással magyarul elolvasható szövegeket hagytak ránk. A Kárpát medencei őslakók nyelvére a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (3. ábra), a honfoglalókéra pedig a tiszabezdédi tarsolylemez (4. ábra) szövege a példa.

Török Tibor beszámol arról, hogy a honfoglalók túlnyomó része egyetlen, genetikailag jól meghatározott forrásból származott, amelyet „Hódító Ázsia Magnak” (Conq_Asia_Core-ként) emlegetnek. E csoport ősei egykor Észak-Kazahsztán környékén, az Urál és az Altáj régiók között éltek.  Tizenkét személy hordozta ezt az összetevőt tiszta formában, közelmúltbeli európai keveredés nélkül. Ezek a régészeti értékelés szerint az elithez tartoztak. A vizsgált populáció további, jelentős része a „Hódító Ázsia Mag” komponenst kevert formában hordozta. 

Hozzátehetjük, hogy mindez megerősíti a magyar hagyományt, amely előkelő származású vezetők alatt érkező harcos hun-szkíta bevándorlókat emleget. Török Tibor egy előadásában maga is úgy fogalmaz, hogy a finnugor őshaza a sztyeppén volt és lakói az ázsiai szkíták közé tartoztak. E véleményével nem is áll egyedül. 

Horváth Csaba Barnabás korábbi tájékoztatása szerint általánosan elfogadott, hogy a szkíták az andronovoi kultúra népességének leszármazottai (vö. 5. és 6. ábra!). Mint írja, ezt az ismert álláspontot a genetika most kiegészítette az andronovoi kultúra népességének és a magyarság őseinek azonosításával. 

5. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal

 

6. ábra. Andronovo edény a Magas Ak ügy (mai magyarsággal: Magasságos Heraklész folyó) mondattal, ez alapján az istent azonosnak tartották az égi folyóval, a Tejúttal (Ipolyi Arnold is arról tájékoztat, hogy a székelyek, ha megemlékeznek Attiláról és Csabáról, akkor a Tejútra tekintenek), balra az Andronovó edény hieroglifái, jobbra a nekik megfelelő székely "m" (magas), "Ak" (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") rovásjelek

A honfoglalók kialakulását már Götz László is e tájhoz kötötte. Érdy Miklós rétegzett térképei is ugyanerre a vidékre (a sztyeppe országútra) mutattak. Veres Péter is ide köti a magyarságot s egyúttal a ló itt zajlott háziasítását is nekünk tulajdonítja. A krónikáink szintén Szkítiába mutatnak, amelynek Szamarkand a déli határa. 

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy bár finnugor őshaza, ősnyelv és ősnép nem létezett, a honfoglalókat és az obi-ugorokat valamilyen nyelvi kapcsolat köti össze. Ha Ádámról és Éváról a világ minden nyelve rokona valamennyire a világ minden nyelvének (a vele folytatott vitában ezt Csúcs Sándor is elismerte), akkor különös lenne, ha az obi-ugorokkal nem lenne semmi nyelvi kapcsolatunk. S ugyanúgy lehet genetikai is. Az azonban nem igaz, hogy az északi erdőkből származunk s őseink kultúrája és genomja olyan volt, mint az obi-ugoroké. 

Török Tibor így folytatja: "A „Hódító Ázsia Mag"-nak közös evolúciós története volt a modern magyarok legközelebbi nyelvrokonai, a manysik őseivel, közös őseik pedig egyetlen „protougor” népességhez tartoztak. Azt is kimutattuk, hogy ez a proto-ugor közösség a Mezsovszkaja lakosság és a modern nganaszanok őseinek keveredéséből jött létre a késő bronzkorban. A Mezsovskaja populációról kimutatták, hogy az Andronovo populációból származik, némi kelet-ázsiai adalékanyaggal [19], és 74% Srubnaya, 18% Nganasan és 8% ókori észak-eurázsiai (ANE) komponensekből qpAdm-modellezhető [29]. Ahogyan a 48% Mezsovszkaja, 44% Nganaszán és 8% ANE-ből modelleztük a manszisokat, ebből az következik, hogy a proto-ugor génállomány ugyanazon vagy nagyon hasonló kelet-ázsiai populáció további beáramlásából jött létre a Mezsovszkaja területen, amely magát a Mezsovszkajat formálta. az Andronovo szubsztrátból.

A „Hódító Ázsia Mag" genom qpAdm-modellezhető 50%-ban mansi, 35%-ban korai szarmata és 15%-ban Xiongnu/hun ősökből. A szarmata keverék Kr. e. 643–431, míg a hun adalék Kr. e. 217–315 között keltezett a DATES algoritmussal. A manysik nem vettek részt e keveredési folyamatokban, ami arra utal, hogy bizonyára elváltak a „Hódító Ázsia Mag" őseitől Kr. e. 643–431 előtt, a korai vaskorban, és elszigetelten megőrizték proto-ugor génállományukat. A Manysiktól különvált „Hódító Ázsia Mag" elméleti őslakosságát ősmagyarnak tekintem."

Ez egy izgalmas genetikai történet, amelynek remélhetőleg további részleteit is meg fogjuk ismerni a folytatásokból. Ám a magyar nyelvről és identitásról tanúskodó bizonyítékokat hiányolom belőle. Ilyenek léteznek, csak Török Tibor elmulasztja felsorolni őket. Az általa a cikkben említett népek jó része ugyanis Mongóliától a Kárpát-medencéig hagyott hátra magyar hieroglif írással írt, magyarul megszólaló nyelvemlékeket. Ezek miatt nincs igazi okunk annak feltételezésére, hogy ez az összetettség a genetikával párhuzamosan a nyelvi viszonyokban is létezett volna. Az egységes hieroglifikus nyelvemlék-halmaz nagy területeken érvényesülő nyelvre  és identitásra (ősvallásra és állameszmére)  enged következtetni. Az alkalmatlan módszer (a genetika) használatából fakadó dilemmát az oldja meg, ha a nyelvemlékek és más adatok alapján tisztázzuk azt, mit is tudunk a szarmaták és a hunok nyelvéről. 

A szarmaták és a hunok nyelve

Török Tibor dolgozatának értékelésekor a döntő kérdés az, hogy milyen nyelven beszéltek az ázsiai hunok. Ha ők (a hunok és az ázsiai hun környezet népei) magyarul beszéltek, amit a fennmaradt hieroglifikus szövegeik alátámasztanak (7-14. ábra), akkor tőlük tanulhatták el a magyar nyelvet az obi-ugorok ősei és nyelvi szempontból huszadrangú kérdés a genetikai kapcsolatrendszer, amit a szerző vázol.   

7. ábra. Balra fent egy kínai neolitikus tál, alatta a gátéri avar madaras korong, jobbra pedig a csúcshegyi honfoglalás kori madaras gyűrű, mindegyiken az Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondat olvasható 

.

8. ábra. Amur-menti sziklarajz részlete Kr. e. 4000 tájáról: a fejtetőn balról jobbra olvasható a szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondat

 

9. ábra. A Jó ragyogó ős (esetleg Jó ragyogó Nap) olvasatú hun mondat a mongóliai Khovd sziklájáról (fotógrafika, középen, lentről felfele), a hun jó, ragyogó és ős (esetleg Nap) hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "j" és "r" rovásbetűk, valamint az "us" (ős) szójel (jobbra)

 

10. ábra. A mongóliai hun szőnyeg jelekből alkotott felülnézeti világmodelljének köriratában a jó ten (mai magyarsággal Jóságos isten) ismétlődik, a közepén pedig az Óg bél szár (mai magyarsággal: Óg a Bél/belső úr) mondatok olvashatók

 

11. ábra. Hun csat, nyelvén a Bél szár (mai magyarsággal: Bél úr) mondat olvasható

 

12. ábra. A lyuk/Lyukó hieroglifát ábrázoló hun jelvény a közepén lévő fizikai lyuk miatt magyar etnikumjelző, mert csak a magyar hieroglif írásban jelent lyukat ez a jel (Noin Ula), két oldalán a székely írás "ly" betűjének változatai

 

13. ábra. A Lyukó ten "Lyukó isten" ligatúra előfordulásai: hun kori mondatjelek Külső-Mongóliából (E. S. Bogdanov nyomán) (balra és középen), valamint egy magyar tamga a Magyar Néprajzi Lexikonból (jobbra)

 

14. ábra. A Cherchen múmia fényképe a Tarim-medencéből (jobbra lent) és a halántékán lévő Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra (középen), amelynek a magyar népi jelkészletben vannak párhuzamai

Török Tibor szerint a szarmaták iráni nyelven beszéltek. Ezt nem kell elfogadnunk annak ellenére sem, hogy gyakran hangoztatott álláspontról van szó. 

Bakay Kornél, akinek a cikk írásához adott segítségét köszönöm, így tájékoztat a szarmaták nyelvi viszonyairól:

Hérodotosz szauromatáknak nevezi őket és a következőket meséli: az amazonok a szkíták földjére vetődtek, akik nem ismerték e nők nyelvét. A szkíta férfiak gyermekeket nemzettek az amazonoknak. A szkíták nem tudták megtanulni az asszonyok nyelvét, de azok elsajátították az övékét. Később elvándoroltak a Tanaistól keletre s a Meótisztól északra. A szauromaták tehát szkíta nyelven beszélnek, de nem őrizték azt meg ősi tisztaságában, mivel az amazonok annak idején nem tudták tisztességesen megtanulni. Ez tehát egy világos dokumentuma annak, hogy a szarmaták a szkíták (hunok?) nyelvét vették át. 

Iráni nyelvű nép volt-e a szarmata? - kérdezi Bakay Kornél. - A Fekete-tenger-vidéki nagyszámú felirat (Latisev) erre mutat, de a kérdés egyáltalán nincs lezárva. Plinius azt mondja, hogy a szarmaták a médek leszármazottai. Harmatta János szerint az sem vitathatatlan, hogy az alánok a szarmata népcsoportba tartoztak-e. Számunkra, magyarok számára az teszi kiemelkedően fontossá a szarmatákat, hogy az embertani anyag vizsgálata során Tóth Tibor előtt világossá vált, miszerint az ún. finnugor népek morfológiai sajátosságai nincsenek meg a honfoglaló magyarság embertani anyagában, valamint a mongoloid komponens is jelentéktelen, ellenben a Fekete-tenger vidéki és a nyugat-kazahsztáni szarmata embertani anyag mutatja a legnagyobb hasonlóságot az ősmagyarokkal. 

Bakay Kornél szerint a szarmata emlékeket két csoportra szokták osztani: 1.) a doni-volgai csoport, amely a Don folyótól az Urálig, dél felé a Kuma és a Terek folyókig terjedt és 2.) a szamara-uráli csoport, amely az Urál (Jajk-Dajk) folyótól, Orenburgon, Cseljabinszkon át a szibériai Tobol folyóig, illetve az Arai tó északi és keleti (Szir-Darja) vidékéig terjedt. Mivel ez utóbbi vidék az ősi Horezm földje, fokozottan kell foglalkoznunk vele. Időrendileg a legkorábbi szarmata anyag a Kr. sz. előtti VIII-VII. századra tehető, tehát lényegében egyidős a szkíta kultúrákkal. A nyugat-szibériai szarmata leletanyag és temetkezési szokások azt mutatják, hogy mind az egyszerű földsírok, mind a kurgános temetkezések esetében csaknem azonosak a mellékletek a Volga-vidékiekkel. A szarmata név, minden bizonnyal, összefoglaló név is volt (amint a szkíta és a hun is!). A források megkülönböztetnek királyi vagy szabad szarmatákat (acaragantes vagy más olvasatban: arcaragentes) és szolga-szarmatákat (limigantes). 

Itt kell közbevetőleg megjegyeznem, hogy a szarmata (szár mada, "úr méd") név mindhárom elemének van önálló jele a magyar hieroglif írásban. A szár "úr", a ma "magas" és a Da(na) "istennév" hieroglifák együttes jelentése kb. úri méd,  úri mada. Tovább bontva a mada nevet (amelyet a magyar népnévvel szokás összevetni), mai magyarsággal az "urunk a magas Dana isten" jelentés érthető meg. Ez a sztyeppi népek államszervező gondolatára enged következtetni: az adott istent követők, a tőle származók tartoztak együvé. Hasonló név lehet az ogur népnév is. Az ogur népek az Ószövetségben is szereplő Óg úr (a görögöknél Heraklész, her Ak) leszármazottai. Ez magyarázhatja meg azt is, hogy miért van a magyar hieroglif írásban Dana, Óg és Ak szójel.

15. ábra. A toprak-kalai vár harcos termének ismétlődő és hangsúlyos eleme a magyar hieroglif írás Óg jele, amely a székely írásban az "o/ó" betű (Bakay Kornél közli Stawinszki/1979 után), az Óg úrtól való származás, az ogur népek közé tartozás emléke lehet

 

16. ábra. Hajdúdorog Csárdadomb, szarmata függő Óg isten égboltot ábrázoló szójelével (a Harmatta János által ismertetett mítoszokból azt is tudjuk, hogy az égbolt pereme azért görbült, mert a szelek néha felemelik és visszaejtik)

Visszatérve Bakay Kornél ismertetőjére: Mielőtt a szarmaták nagy nyugati inváziója megindult volna, már jelentős átalakulások, lényeges változások következtek be. Ezek közül régészetileg az egyik legfontosabb a padmalyos temetkezési forma elterjedése. A padmalyos sírtípus különbözik a fülkesírtól és a katakomba sírtól, de nem alapvetően. Miért hangsúlyozzuk ezt? Azért, mert a Kárpát-medencében a Kr. sz. utáni VI-IX. században a dél-alföldi temetőkben rendkívül szívósan tovább él ez a sírforma.

Hozzátehetem, hogy anyai nagyapám, a Tépéről 1705-ben odaköltözött őstől származó Buka Balázs és családjának több tagja Körösszakálon ma is ilyen padmalyos sírokban van eltemetve. 

17. ábra. Horezmi érem, az uralkodó fején a királyi hatalom legitimálását szolgáló, jó sar (mai magyarsággal: Jóságos úr) olvasatú "hegyen folyó" képi tartalmú ligatúra arra a Tejúttal azonos Istenre emlékeztet, akitől a királyság származik

 

18. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban készített Szent Korona Szent Péter zománcának oroszlánja szintén egy "hegyen folyó" ligatúrát visel

 

19. ábra. A zamárdi avar nagyszíjvégen az "eget tartó folyó" szerkezetben, a Ragyogó nagy jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó nagyságos jó úr) mondat része a horezmi éremképről ismerős "hegyen folyó" ligatúra

 

20. ábra. A komáromszentpéteri honfoglalás kori turulon is megtaláljuk a "hegyen folyó" ábrázolási konvenciót

Ezzel együtt megjelenik már a II. században a koponyatorzítás szokása, valamint az igazi lóbőrös (lókoponya, lábcsontok) temetkezés - írja a Szmirnov-Popov szerzőpárra hivatkozó Bakay Kornél. 

Amint a koponyatorzítás is előfordul a hunoknál. Érdy Miklós pedig kimutatta, hogy a részleges lovastemetkezés hun hagyomány. Bakay Kornél is említi, hogy Ptolemaiósz a szarmata basztarnák és a roxolánok között lakó népet mondja hunnak. Nem kétséges, hogy közös a hunokkal a magyar hieroglif írás jeleinek használata, amelyet a szarmaták lakta vidékeken megtalálunk a sztyeppén is, meg a Kárpát-medencében is (16., 21-23. és 25. ábra).

Bakay Kornél tájékoztat Marjalaki Kiss Lajos nézetéről, aki elvetette a magyarság ázsiai eredetét és Anonymusra támaszkodva azt vallotta, hogy a szkíta-szarmata maradék népesség magyarul beszélt. Ezért van tele a Kárpát-medence magyar helynevekkel. Nem lehetséges tehát, mondja Kiss Lajos, hogy Árpáddal jött volna be a magyar nép zöme. Így összegezte a mondanivalóját: „Úgy gondolom, hogy a mai tősgyökeres magyarság zöme nem Árpáddal jött be, sőt már az avarok és a hunok előtt is itt élt és magyarul beszélt. Felfogásom szerint ez a magyarul beszélő pórnép nem más, mint az i. e. évezredeiben szkítha, később szarmata gyűjtő néven említett lovas-nomád néphullámok által ide sodródott ugor néptörzsek maradéka.”

21. ábra. Az újkígyósi szarmata leleten a székely írás emp szójelének pontos megfelelője került elő, a mellette lévő fizikai lyukkal együtt a jelentése Lyukó embere lehet

Marjalaki Kiss Lajos álláspontját támogatja egy Újkígyóson előkerült szarmata szójel is, amelyik a székely írásban is megtalálható az emp (feltehetően az ember tövének) jeleként. Az ember szó előfordul a hun Balambér "Bél embere" hun uralkodónévben is. Balambér (Balamir, Balamur) a 370-es években jelent meg seregével Európa keleti felén. Neve egyedül Jordanes Geticájából ismert, ahol a hunok királyaként (rex Hunnorum) említik. Valamár gót király nevének közvetítésével ez a név maradhatott fent annak az őrségi falunak, Velemérnek a nevében is, ahol e sorokat írom.

22. ábra. A Tiszagyenda-Lakhatom lelőhelyen előkerült szarmata fésű jeleinek olvasata: Ragyog hal sar (mai magyarsággal: Ragyogó hal/halál úr)

 

A szarmaták magyar nyelvét erősíti meg a Tiszagyenda-Lakhatom lelőhelyen előkerült szarmata fésű jeleinek olvasata is (22. ábra). 

23. ábra. Szarmata edény a székely írásnak az ábra bal felső sarkában látható "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelének párhuzamával 

 

24. ábra.  Magyar hieroglifákkal díszített VII-IX. századi idolok, Bojna (Szlavónia, Horvátország), a harmadik idolon mergtalálható a fenti szarmata edény szabír ős mondatjele is

Összegzés

Bár a szarmata és hun hieroglifikus írásemlékek magyarul szólalnak meg, ezeket Török Tibor nem volt hajlandó számításba venni. Nem tárgyalja a további lehetőségeket sem. 

A hieroglifikus írásemlékek alapján ugyanis felmerül az a megoldása is a nyelvtörténetünknek, hogy a hunok magyarul beszéltek és hogy a dokumentált genetikai összefüggések azt a pillanatot illusztrálják, amikor a chantik és manysik ősei eltanulták tőlük a magyar nyelvet. 

Nem lehet kizárni azt sem, hogy a genetikai kapcsolatok időpontjában már két, vagy mindhárom csoport ugyanazt a magyar nyelvet beszélte. 

Sem a szerző, sem a hivatkozott szerzői nem vizsgálták ez utóbbi lehetőségeket, amelyeket a hieroglifikus írásemlékek alátámasztanak. Ezért nincs okunk a megalapozatlan nyelvészeti következtetéseik elfogadására.  

25. ábra. Lyuk/Lyukó alakű szarmata korong a magyar hieroglif írás jeleivel, körben futó, jelekből álló oroszlánokkal (kutyákkal, farkasokkal?) és peremén a nagy szójelekkel

Jegyzetek

(1) A cím magyarul: A nyelvészeti, régészeti és genetikai szempontok integrálása feltárja az ugorok eredetét. 

Illik hozzátenni a címhez, hogy az obi-ugorokat a történelem során sohasem hívták ugoroknak. Az ogur vagy ugor népnév a hun fajta népek sajátja, amit csak a finnugrista nyelvészek ajándékoztak a hantiknak és a manysiknak, ezzel is palástolva az íróasztal mellett kiagyalt históriáik gyengeségeit. Amikor tehát a szerző ugorokról beszél, akkor már a cím értelmezése sem könnyű. A közvélemény - és talán Török Tibor is - az obi-ugorokat tekinti ugoroknak, vagy esetleg őket is ugoroknak tekinti, ezt a nevet szembeállítva a hunokkal, holott a szó eredetileg éppen a hunokra vonatkozott (vö. 9-12. ábra!). Ez az elnevezésekben is megmutatkozó rendezetlenség Török Tibor következtetéseinek téves nyelvészeti alapozásából fakad.

(2) Cavalli Sforza az első genetikus, aki a magyar ős- és nyelvtörténettel foglalkozott, ha csak néhány mondat erejéig is. Nagy tudású, új utakat találó tudós volt egyébként. Ám Török Tiborhoz hasonlóképpen ő sem horgonyzott le a genetikánál, ahol okos maradhatott volna, hanem áttért a nyelvészet területére is. Felfigyelt arra, hogy a magyar nyelv feltételezett finnugor eredete és a mai magyar nép európai jellegű genetikai összetétele eltér egymástól. Nem tűnt fel neki, hogy már e (valójában csak vélt) ellentmondásnak a felvetése is alapvetően tudománytalan. Azon a megalapozatlan feltételezésen nyugszik ugyanis, hogy a több évezreddel ezelőtti (napjainkban urálinak nevezett) genom uráli nyelvűeket jelent (ami szintén csak egy modern névadás). Az esetleg létező hieroglifikus nyelvemlékeiken kívül nincs és nem is lehet semmilyen adatunk arra, hogy a kiásott csontok egykori tulajdonosai milyen nyelven beszéltek. 

Nem létezik olyan szabály, hogy az urálinak nevezett genomnak urálinak nevezett nyelvhez kell társulnia. Amiképpen ma a magyarul beszélők többféle genomot képviselnek, feltehetően minden korban hasonló volt a helyzet. Az egész ellentmondás azért keletkezett, mert az elnevezésekben eleve korábbi prekoncepciók jelennek meg. Ilyeneket használ Török Tibor is, ami gondot okoz az állításai értelmezésekor. Az sem szerencsés, a szarmatákat iráni nyelvűeknek mondja, a hieroglifikus írásemlékeik tanulmányozása nélkül. 

A hazai és nemzetközi magyargyűlölők örömmel kaptak azon az ostobaságon, amit Cavalli Sforza e látszólagos ellentmondás megmagyarázására kiagyalt. Az a kevés, amit a magyarokkal kapcsolatban Cavalli-Sforza leírt, történetileg és nyelvileg is elhibázott és elfogult. A sajtóban a magyarokról terjesztett rémhírek alapján(?) Cavalli Sforza azt a magyarázatot adta e nem létező ellentmondásra, hogy az igen kislétszámú ugor magyarság azért tudta elmagyarosítani az itt talált szláv és germán lakosságot, mert erőszakos volt. Nos, Cavalli Sforzáról az MKI honlapja is megemlékezik, ezt a magyar- és tudományellenes tévedését azonban nem javítják ki, sőt azt Török Tibor "tudományos álláspontja" kimondatlanul is képviseli.

Lenne pedig e vélt ellentmondásnak más megoldása is. Például az, hogy eredetileg a magyar nyelvet nem az 1%-ot képviselő hantik és manysik beszélték, hanem a jamnaja népesség, a szkíták, a hunok, az avarok és a szarmaták. Ezt támasztják alá a hieroglifikus írásemlékek. 

Irodalom

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I. Miskolc, 1997, 181-195. valamint Új szempontok a jászok őstörténetéhez. Kelet Kapuja III/2 (2019) 58-77. 

Érdy Miklós: A hun lovastemetkezések magyar vonatkozásokkal, Magyarországért, Édes H. Kiadó, 2001 

Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pest, 1854.

Hérodotosz: IV. 110-117. Magyarul: A görög-perzsa háború. Részletek. Fordította: Terényi István. Budapest, Gondolat.1967, 176-178.

Latisev, I. L.: Inscriptiones antiquae orae septentrionalis Ponti Euxini Graecae et Latinae. I-IV. Ed.I.Latisev. 1885-1901. 

Plinius: „...incolunt Sarmatae, Medorum, ut ferunt, suboles...” C.Plinii Secundi Naturalis Historiae. Liber VI. 19. Wissenschaftliche Buchgesellschaft. Hrsg. Kai Brodersen. Darmstadt 1996, 24. 

Ptolemeus 3, 5, 10. - Cuntz. Die Geographie des Ptolemaios.

Harmatta János: Harmata János, Eltűnt nyelvek nyomában Közép-Azsiában. Magyar Nyelv 92 (1996) 395 - 399.

Tóth Tibor, A honfoglaló magyarság ethnogenezisének problémája. Anthropológiai Közlemények 9 (1965) 139-140. - uő. Az ősmagyarok genezisének szarmatakori etápjáról. Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályainak Közleményei 18 (1969) 85-95. - vö. M. Sz. Akimova 1972, 150 - 152.

Török Tibor: Integrating Linguistic, Archaeological and Genetic Perspectives Unfold the Origin of Ugrians (Ez a cikk a Population and Evolutionary Genetics and Genomics 2023 Special Issue Feature Papers című kiadványhoz tartozik)

Szmirnov, K. F.-Popov, Sz. A. 1972., 24-26.

Kásler Miklós és társai: DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár 

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz?

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996. 

Varga Géza: A székelység eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001. 

Varga Géza: Szarmata tartalom

Varga Géza: V. századi szarmata jel ad hírt Újkígyós határából a hun-magyar azonosságról

Varga Géza: Szarmata korong "Nagyságos Lyukó" ajánlással

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek 

Varga Géza: Félsikerű kiállítások

Varga Géza: A tiszabezdédi honfoglalás kori tarsolylemez hieroglifikus mondatának olvasata

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Egy Tiszagyenda-Lakhatom lelőhelyen előkerült szarmata fésű jeleinek olvasata

Varga Géza: A komáromszentpéteri honfoglalás kori turulos korong hieroglifái

Varga Géza: Mongóliai hun sziklarajz "Jó ragyogó ős" mondattal Obrusánszky Borbála fényképén

Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai 

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült

Az eredeti írást itt olvashatják el: www.hungaryfirst.hu