Megjelent a Korcsmáros-életműsorozat második kötete.
A Korcsmáros Pál életművét bemutató sorozat második darabja a legendás rajzoló Sherlock Holmes-képregényeinek felújított, áttördelt változatait tartalmazza, összesen tizenhárom darabot, amelyek eredetileg 1957 és 68 között jelentek meg a Fülesben és a Pajtásban.> Részletes kritika következik.
Bár Korcsmáros Pál (1916 – 1975) neve elsősorban az általa rajzolt Rejtő-sorozat miatt ismert a nagyközönség előtt, a képregénykedvelők jól tudják, hogy pályafutása során nem kizárólag P. Howard regényeinek papírmozivá alakításával foglalkozott.
Azok mellett számos regény, kisregény, novella és önálló forgatókönyv adaptációjában vett részt, melyek között történelmiek éppen úgy akadnak, mint tudományos-fantasztikusak, vagy éppen krimik. A bűnügyi irodalom egyik legismertebb, mindmáig népszerű alakja, Sherlock Holmes történeteiből például többet is megrajzolt – ezeket gyűjtötte most egy nagyalakú, igényes kiállítású, keménytáblás kötetbe az életművét gondozó Képes kiadó.
A Sherlock Holmes nyomoz összesen tizenhárom történetet tartalmaz, melyek eredetileg 1957 és 1968 között jelentek meg az akkoriban képregényeket is közlő hazai kiadványokban – jellemzően a Fülesben és a Pajtásban. A gyűjteményes kötetben azonban felújított rajzokkal, műszakilag átszerkesztve találkozhatnak velük az olvasók.
Az első történet, Az úszó kalap esete A ferde szájú férfi című Doyle-novella adaptációja, amely eredetileg 1957-ben jelent meg, és mai szemmel kissé furcsának tűnik: mindössze tizenegy panelből, vagyis képkockából áll, így az eredeti történetből csupán az alaphelyzetet és a megoldást tartalmazza. Az olyan „apróságokkal”, mint például a karakterek bemutatása, vagy a nyomozás izgalmának érzékeltetése, nem foglalkozik, úgyhogy igazából élvezhetetlen.
Ráadásul e két oldal jól mutatja, hogy készítése idején Korcsmáros stílusa még nem volt kiforrott, rajzai a későbbiekhez képest kezdetlegesek. Az olvasónak ugyanakkor feltűnhet, hogy a két központi karakter vizuális ábrázolása alapvetően eltér a köztudatban élő képtől: e kockákon Holmes robusztus testfelépítésű, bajuszos férfi, míg barátja és krónikása, Watson keskeny arcú, filigrán alak – a tipikusnak mondható ábrázolásokkal ellentétben.
Az úszó kalap esetéből tehát nem csak a bűnügy megoldása olvasható ki, de az is, hogy az ötvenes évek második felében a hazai kulturális színtér döntéshozói hogyan gondolkodtak egy Arthur Conan Doyle-novella képregény-változatának elkészítéséről, esetleg magáról a képregényről, mint hordozóról.
A következő papírmozi a harmadik – egyben alighanem a legismertebb – Holmes-regény, A sátán kutyája képregényváltozata, mintegy hetven oldalon, vagyis abban a terjedelemben, amelyet a történet megkíván. Így mind a szöveget író Cs. Horváth Tibornak, mind az illusztrátornak, Korcsmáros Pálnak alkalma nyílott, hogy kifejtse, kidolgozza a részleteket.
A rajzoknál maradva: a nagyvárosi környezetet bemutató képeken London részben inkább Párizsra, vagy valamelyik német nagyhercegség egy-egy nagyobb településére emlékeztet, mint a brit sziget fővárosára, egyben az akkor ismert világ túlnyomó részét gyarmatosító birodalom központjára. A vidéki környezet és a lápvidék ábrázolása viszont már kellőképpen hangulatos és sejtelmes.
A központi karakterek külseje, megjelenése egyezik azzal a képpel, amely a köztudatban él róluk: Holmes átlagos termetű, szabályos arcú, elegáns férfi, míg Watson hátranyalt hajú, bajuszos úriember – egyes paneleken már-már divatfinak hat. A női alakok – Miss Stapleton és Mrs. Lyons – törékenyek és bájosak, mintha egy romantikus nagyregényből léptek volna elő; a lápvidéken bujkáló, kőhajításra készülő fegyenc valóban fenyegető; a címben említett fenevad pedig egyszerre ijesztő és kissé groteszk. Vagyis: ez a képregény a legjobban sikerült Doyle-adaptáció, amelyet Korcsmáros Pál jegyez.
És ami a folytatást illeti: A perdöntő ujjlenyomat A norwoodi építész című novellából készült, és a rajzolói teljesítményről talán elég annyit mondanunk, hogy a bajba került fiatalember, John kimondottan rokonszenvesre, míg az antagonista öregúr, Oldacre igazán alattomosra és visszataszítóra sikeredett.
A kötet fennmaradó nyolcvan oldalát a Sherlock Holmes nyomoz sorozat epizódjai töltik meg, amelyek eredetileg 1967és ’68 folyamán láttak napvilágot a Pajtásban és a Fülesben. Úgyszólván azonnal feltűnik az olvasónak, hogy a központi karakterek megjelenése megváltozott az 1965-ös A sátán kutyájában látottakhoz képest: Holmes szőke hajú, sportos alak, míg Watson szemüveget viselő értelmiségi.
De ami zavaróbb: az az esetlegesség, ötletszerűség, amellyel a képregénysorozat előrehalad: epizódjainak idővonala nem egyezik az irodalmi nyersanyagukul szolgáló Doyle-novellák alapján összeállítható kronológiával – és most nem csak a megírásuk, megjelenésük sorrendjére gondolunk, de a bennük elbeszélt események sorrendjére is.
A nyitó rész, a King’s Gyland-i rejtély az Ezüstcsillag című novella feldolgozása, amely eredetileg a Holmes kalandjait tartalmazó második novelláskötetben jelent meg (Sherlock Holmes emlékiratai), és valamikor 1890 táján játszódik. A képregényváltozat sajnálatos módon egy szerkesztői hibát is tartalmaz: az állatot általában Ezüstsugárként, a 102. oldalon viszont Ezüstvillámként említik benne!
A második történet a Vöröshajúak Szövetsége. Az alapját képező írás eredetileg az első Holmes-novelláskötetben látott napvilágot (Sherlock Holmes kalandjai), és a detektív 1887-es esete. A következő darab, az Áldozat kerestetik A Musgrave-szertartás című novella Korcsmáros Pál-féle változata. Irodalmi nyersanyagát szintén a második novelláskötet tartalmazza. Az idővonal kutatói az 1870-es évek végére datálják a benne elbeszélt eseményeket.
A mesterdetektív mint betörő A zsarolók királya című novellán alapul, ami eredetileg a harmadik novelláskötetben látott napvilágot (Sherlock Holmes visszatér), és 1899-ben, esetleg a rá következő évben játszódik. A hat Napóleon novellaváltozata szintén a harmadik kötetben szerepel.
A következő képregény-epizód, A ferdeszájú viszont ismét egy, az első kötetben szereplő novellát dolgoz fel, melynek cselekménye az 1880-as évek végére tehető. Igen, ez ugyanaz a történet, amelyet Az úszó kalap esete egyszer már elmesélt, de ezúttal nem két oldal jutott rá, hanem hét, ami lehetővé tette a cselekmény kibontását, és a karakterek részletesebb ábrázolását.
A Thor híd nem őrzi meg titkát A Thor-híd rejtélye című novella feldolgozása. Az írást az ötödik novelláskötet tartalmazza (Sherlock Holmes esetnaplója), a benne elbeszéltek 1900 körül mennek végbe. A Sherlock Holmes halála a mesterdetektív és legnagyobb ellenfele, a bűn Napóleonjának titulált Moriarty professzor összecsapásának történetét meséli el. Az alapjául szolgáló novella A végső probléma címmel ismert, a második kötet záró darabja, és az idővonal-kutatók többsége egyetért benne, hogy 1891-be visz.
A meglehetősen semmitmondó címmel ellátott Egy fejezet Watson doktor emlékirataiból Az üres ház című novella képregényváltozata, amely az egyik legötletesebb, egyben legfontosabb írás a Holmes-univerzumban, hiszen Doyle ebben „támasztja fel” – vagyis hozza vissza az élők sorába – teremtményét, akitől az említett A végső probléma lezárásában oly szívtelenül próbált megszabadulni. >Az ismételt színre lépést – és persze a rögvest előadódó bűnügy bravúros megoldását – elbeszélő írás a harmadik novelláskötet elején jelent meg először, és 1894-be kalauzolja az olvasót.
A képregényalbumot záró A fekete bőrönd eredetijét hiába keresnénk Arthur Conan Doyle bibliográfiájában: ezt a történetet a szövegkönyveket jegyző Cs. Horváth Tibor írta, egyes doyle-i fordulatok és motívumok felhasználásával.
Kisebb rejtély tehát, hogy a Füles és a Pajtás szerkesztői annak idején milyen szempontok szerint állapították meg a képregény-sorozatba beválogatott történetek sorrendjét. Elképzelhető, hogy Cs. Horváth Tibor nem ismerte a már említett idővonalat, de az sem zárható ki, hogy döntése kizárólag attól függött, hogy éppen melyik történetet tudta beszerezni, hogy elkészítse belőle a papírmozi szkriptjét. (Az ötvenes-hatvanas évek Magyarországán mindkét eset könnyen előfordulhatott, már csak azért is, mert a képregény – mint nyugatról érkező kultúrmétely – megtűrt műfaj volt.)
Összegezve: a Korcsmáros-életműsorozat második kötete igazolja: a rajzoló nem csak a Rejtő-regények adaptálásakor végzett jó munkát. Ugyanakkor arra is kiválóan alkalmas, hogy lekösse a klasszikus bűnügyi történetek rajongóit, és azokat, akik esetleg nem ismerik Sherlock Holmes kalandjait – vannak-e ilyenek? –, bevezesse a zseniális mesterdetektív világába. Végül, de nem utolsósorban: meggyőzően érzékelteti, hogy nem sokkal a múlt század közepe után hogyan zajlott a munka a képregényeket is közlő sajtóorgánumok szerkesztőségében. Vagyis: nem pusztán gyűjteményes képregényalbumként, de kordokumentumként is felfogható!
(Korcsmáros Gábor [szerk.]: Sherlock Holmes nyomoz [Korcsmáros Pál életműsorozat 2.]; Képes kiadó, Budapest, 2024, 187 oldal. Ára: 9900 forint.)
Regényi Huba - www.demokrata.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése